Merek ÖnMagam lenni – a visszahúzó erők ellenére is!

Az előző pénteki rózsa-áldás szépséges pillanatait fel-felelevenítem azóta is magamban, s gyönyörűséges volt látni, ahogy a páros gyakorlatok során mind beljebb engedtétek egymást saját megszentelt, de gyakran mások elől féltve őrzött szív-teretekbe. S ahogy megnyíltatok egymásnak, úgy emelkedett a rezgésszintetek, s vele együtt gyógyult a másokba vetett hit, bizalom. Annak mintája, hogy igenis lehet bízni, lehet nyílni és lehet kapcsolódni…másképpen, mélyebben, szeretettel telítetten, örömben. Köszönöm az együtt töltött szép órákat!
Természetesen megyünk tovább, építjük az egység minták terét, a férfi/nő, az öt elem, a test, az új kapcsolati minták után a következő alkalommal a közösségeink felé fordítjuk figyelmünket. Közösségek, s mint ennek legevidensebb köre a család, majd a baráti közösségek, szellemi csoportok, nemzetünk.
S ahogy az előző alkalmak során a  belső térben, a személyiség magi részében dolgoztunk, lehorgonyoztuk az egység mintáinkat és kinyilvánítottuk az egység, a szeretet és az öröm útjának választását, majd mindezt elkezdtük a kapcsolódásainkon keresztül kinyilvánítani. Így megérkeztünk oda, hogy minden nap, minden percében tulajdonképpen döntést kell hoznunk, hogy minek/kinek adunk energiát és minek/kinek nem. Hiszen, ahogy az egyes alkalmakkor szó volt róla, az nő, aminek energiát adunk, amire figyelmünket fókuszáljuk. Így minden pillanatban van választásunk, s ezzel élnünk is kell. Hol le kell választanunk valamit, amiből már elég volt és terhessé vált számunkra, hol új irányt kell választanunk merre tovább haladunk. Mindenképpen választunk..s szívbéli választásainkat hagyjuk egyre inkább kibontakozni magunkban – miképpen a rózsa szimbóluma mesélte ezt nektek a múlt alkalommal.
Az előző alkalommal úgy zártuk a kört, hogy leraktuk a szívbéli közösségek egymáshoz odafordulni tudó alapenergia mintázatát. Meghívtuk azt szíveinkbe, meghívtuk életünkbe és meghívtuk magunk közé az Egység Minta Teremtők körébe. A záró szív  kör lüktetésében kinyitottuk egymás felé szíveinket és a körben azt továbblélegezve növeltük a szív fényrezgés minőségét, az Egység rezgését magunkban, társainkban és ezzel a kollektív tudatban is. Alapkőletétel volt a múlt péntekünk. Most pedig készülünk építeni erre az alapra.
El kell kezdenünk saját közösségeinkben kinyilvánítani saját választásainkat, saját szívünk vágyát. Mindez a megnyílás képességén túl, azon is múlik, hogy merjük-e egyáltalán megmutatni, hogy kik vagyunk. Merjük-e elmondani, hogy mit szeretnénk valójában és merjük-e kimondani azt, amit már nem akarunk.
Mindannyiunk kollektív tudattalanjában élénken él annak lenyomata, alapmintázata, hogy amennyiben a közösséghez nem idomulunk, akkor az kivethet bennünket magából. A számkivetettség, száműzöttség és halálra ítéltség ott él mindannyiunk génjeiben, s a sejtjeink emlékeznek minderre. ..és emlékeztetnek bennünket mindannyiszor, amikor mást cselekednénk, mondanánk mint a jelenlegi közösségeikben azt “szokás”, ahogy az “ott elfogadott”.
Mindannyiszor amikor önmagunk akarunk lenni, szembesülünk – a tudattalan szintjén elsősorban – azzal, hogy vajon merjünk-e lázadni, szembefordulni, merjünk e mások lenni mint azok, akik felneveltek bennünket, mint azok akik a “klánunkba” (7 generáció) tartoznak, “akikből születtünk”, s akikhez tartozunk.
Mindez sejtszintű kötelem a generációs ősökhöz. S ha másként szeretnénk cselekedni, mint az általuk ránk hagyományozott sejtszintű programjainkban elő van írva nekünk, akkor azonnal visszarántanak. A psziché szintjén úgy fogjuk érezni, hogy bár tudjuk merre “kéne” menni, végül is nem, vagy csak nagyon nagy erőfeszítés árán tudunk kilépni, továbblépni és új minta szerint élni. 
 

Mi, akik elkezdtük az Egység Minták tudatos Teremtését,  pedig eltökélten szeretnénk tovább lépni, amiből kell kilépni – de a múltat nem megtagadva, hanem annak erőforrásaiban gyökerezve, azokból táplálkozva, meghaladni a már nem működő mintákat; és elfoglalni azt a helyet, amit nekünk szánt az ÉG, megélni azt a küldetést, amire csak mi lettünk elhívatva. Önmagunk kívánunk lenni és önmagunkként boldogságban élni – s közben a saját közösségeinket felemelni, és a “van más választás” fényével átszeretni egy jobb, élhetőbb valóságba.

A következő alkalmunkon ezeket az elsősorban családi hitrendszereket, sejtszintre levetült karmikus programokat oldjuk, fényesítjük át magunkban. Hogy tudjunk előre lépni, hogy merjünk tovább lépni, merjünk a klánunkhoz képest mások lenni….ha úgy lehetünk boldogabbak. 
Hiszen ami náluk sem vált be, az hogy válna be nálunk? Ami náluk működött és szükségszerű volt (pl. gazdasági érdekekből történő házasság a szülők akaratából), az nálunk már egyáltalán nem szükséges és nem is működik a szívünk által teremtett új térben. Nincs is helye többé.
Ide ebbe a témakörbe tartozik a “senki sem próféta a saját hazájában” mondás problematikája is. Ugyanis, ha mások vagyunk, ha merünk előre lépni, járt utat járatlanért elhagyni (!), akkor azonnal szembesítenek bennünket azzal, hogy azt miért nem lehet megvalósítani, az miért hülyeség, és legdurvább esetekben akár ki is tagadhatnak bennünket érte, s kockáztatjuk a – sejtszinten bennünk élő félelem minta  megelevenedését, mely szerint egyedül maradunk, támasz nélkül.
A kitagadás, kiűzetés pedig egyet jelentett a halállal. A sejtjeink erre emlékeznek, és zsigeri szinten üzenik, ne merj más lenni, mert az halállal jár! 
Mindez belső programként önpusztítást, önsorsrontást jelent, ha kilépnénk a tudattalan, hozottan beépült és a neveltetésünk során megerősödött mintáink által. 
Valójában tehát a mintaváltás egyik legádázabb – és belső (!) – ellenségével készülünk szembenézni most. Szembenézni és a szeretetünkben feloldani a félelem múltban még jogos, mára idejétmúlt, de még mindig kísértő mintáit. Hogy merjünk önmagunk lenni, azt kifejezni minden lehetséges kommunikációs szinten és “valóban életté tenni”! Lehetőség szerint pedig közben meggyógyítani a közösségünk, a “klánunk” belső rákos, ön- és közösségpusztító sejtjeit.
Addig is gondoljátok át, hogy mi minden szlogen, mottó, elvárás és hagyomány érkezett az őseitektől. s bár ez csak a tudatos szinten feleleveníthető lesz, az együttlétünk során belenyúlunk a tudattalan mintáiba is.
Ilyen szlogenek például:
“Pénzt csak keményen megdolgozva lehet keresni…”
“A hobbi az uri-muri / luxus…abból nem lehet megélni…”
“Válassz: vagy boldogság vagy pénz.”
“Nem az a fontos, hogy szerelmes légy a társadba, hanem az, hogy el tudjon tartani..”
“Aki nem dolgozik az ne is egyék…”

…és akkor ezek még csak a generációról-generációra átadódott és elhangzott (!) szlogenek. De ott vannak még a látens parancsok, előírások, ki nem mondott szokások…a “mi családunkban ez így szokás….”….”mi nem szoktunk…..” kezdetű mondatokban néha megfogalmazott tudattalan mintáink. 

A múltunkkal, a származásunkkal kötünk békét tehát a következő alkalommal, hogy a saját családunkban maradva, a helyünket megtartva/ vagy végre azt elfoglalva (!) saját magunk merjünk lenni.
Ide indulunk hát együtt május 16-dikán, pénteken 18:00-kb. 21:00 óra közötti következő E.M.T. alkalmunk során, hogy megérkezhessünk abba a közösségi mintába, melyben mindenki lehet önmaga, s ebben elfogadott, sőt támogatott saját közösségei, családja által. 

A részvételi díj a szokásos 4500Ft lesz.

>>>Írj kérlek, ha jönnél: gralhaz kukac gmail.com címünkre!

További olvasnivalókat találsz a generációs múlt feloldása témában: 

Kegyetlen örökség címmel>>>

Szeretettel és élet-szerelemmel:

Pozsgai Nikoletta / Nikol
kineziológus, TEK Oktató
életmód tanácsadó és terapeuta
Szinkron Coach és  SzInT tréner

About Nikoletta

Pozsgai Nikoletta Katalin, női önmegvalósítás specialista. Karrier-és életvezetési tanácsadóként, kineziológusként segítem elsősorban azokat a nőket, akik számára fontos a személyes önkiteljesedésük, a női értékek és a női lét csodáinak tudatosítása. Hivatásom célja, hogy a nők saját, generációs és kollektív mintázataik fájdalmait átalakítsák, a hitükbe és a szív bölcsességébe visszatérve a nőiségük virágát kibontva harmóniát hozhassanak a világba.