Karrier és Pénz fókuszú Személyiség Integrációs Tréning élményei, tapasztalatai

Bűntudat és Önmegtagadás Oldása

Április 17-én ismét összejöttünk, hogy egy kiadósat SzInTezzünk, utánajárjunk az idő fátylai alatt eltemetett régi családi titkoknak, a családból fakadó erő alakadásainak. A családállításokat ez alkalommal a pénz és karrier/valódi hivatás témákban állították a résztvevők. Pénz és karrier kombinációjú SzInT még nem volt, azonban az első alkalom meggyőzött arról, hogy érdemes ezt a két területet összekapcsolva is állítani.

Ahogy oldódik a családi blokk úgy tér vissz a pénz a körbe:)

Az állításokat most többször segítették pszichodramatikus elemek és a kineziológiai izomtesztelést is sokszor bevetettem a célzott és hatékonyabb munkához. Fogalmakat szívesen állítok fel, mert azonnali visszacsatolást adnak arról, hogyan halad az ügyünk oldása:) Ez alkalommal ez több esetben is látványosan megmutatkozott.

Mi állhat a pénz blokkok mögött a mostani állítások tapasztalata alapján?

Sok esetben – mint ahogy a mostani családállítások kapcsán is kiderült – a pénz blokkok mögött önfeladás áll:

1. Önmagunk feladása, megtagadása valamely okból, mely jellemzően lehet:

  • önmagunk feláldozása valamely fontosnak ítélt cél vagy elvárt viselkedési forma oltárán (pl. anyaság, gyermekekről való gondoskodás)
  • önbüntetési folyamatok valamely vélt vagy valóban elkövetett “bűntett” eredményeképpen
  • a szív szavának megtagadása és a kizárólag racionális vagy a személyiség szempontjából racionalizált, önigazolásokkal teli, önmeggyőzés alapú “keserű”, olykor “kényszerű” választás (pl. kényelem és gazdagság választása a szerelemmel szemben)

2. Valamely generációs ősünk kirekesztődése, kizárása, megtagadása a családból

3. Valamely leszármazott kitagadása (pl. apa kitagadja a konvenciókat be nem tartó, lázadó gyermekét)

Milyen okokat találtunk a karrier/valódi hivatás blokkok mögött?

  1. Önmegtagadás,  a saját célokról, álmokról való “kényszerű” (a körülmények miatt az illetőnek nincs szabad választása) vagy “engedőleges” lemondás (az egyén lemondása az erősebb környezeti nyomás hatására)
  2. Olyan fontos személy és/vagy szeretett személy elvesztése, aki jelentős szerepet játszott a belső értékeink felmutatásában, megerősítésében. Amikor a belső értékek, tehetségek  még nem váltak önazonossá, természetesen magunkénak tekintett és megélt énkép-résszé, addig külsö megerősítésekre hagyatkozunk. Ha olyan ember hal meg vagy hagy el bennünket, akire a megerősítési folyamatban számítottunk, akkor “vele halhat” személyes értékességünk tudata és “vele veszhet” ön-értékesség tudatunk is.

Résztvevői vélemények, visszajelzések:

Anikó:

Az első állításban, kéretlenül, egy szerető, meg nem született gyermeke voltam. Ami bevonzott, az a hívószó, a hidegrázás volt.
Sokszor hallottam ezt, a környezetemből, kicsi koromtól fogva! Valószínű, a hozzá  kapcsolódó, igen mély érzelmi töltés miatt veszem magamra, és veszem komolyan, teszem a saját sorsommá!

A második állításban, beteg gyermek voltam, aki harmadiknak született, és oka volt minden bajnak, minden szegénységnek, bűnösség, és büntetettség érzésnek. Itt is az volt a hívóesemény, hogy én is így éltem meg a gondjaimat! Hibás, és bűnös, csak én lehetek, mert bennem, evidens, hogy más, nem lehet hibás, és Isten meg, pláne nem!!!
Nagyon nehéz volt, amikor Ő, megállt mellettem, felettem! Teljes megsemmisülés volt! A (szerepbeli édesanyától kapott) gyengédség viszont, nagyon, de nagyon jól esett!!!!

A harmadik állításban, érintőleges szerepem volt, ami elég érdekes megélést hozott: szerető voltam, de férfi mellett, fiú!!!
És csak érintőlegesen, mint egy-két alkalommal   kipróbált kaland, folytatás nélkül.

A negyedikben, kettős szerepem volt. Elsőként, a kontrollkényszeres, mindenkit túlzón, szinte durva beavatkozással felügyelő nagypapa, míg a másik, a kisbaba, aki  félárván maradt, a testvéreire bízva. Az, nagyon szíven ütött, és ott is, abban voltam érintett, hogy úgymond a nyakán vagyok valakiknek, akik ezt, nem is akarják igazán, nem is kellek én igazán, csak a bajt hozom, mindenkire!  Ez, a való napjaimból, a jelenemből köszön vissza. Még,  messze-messze nem múlt idő!!!

Az ötödiknél, blokknak szólítottál be, ott érdekesség csak annyi volt, hogy a sarkánál álltam az apának, és a bal kezem, ami mögötte volt, lezsibbadt, és fájt, leginkább, a csukló, és a tenyér. Érdekes testi megtapasztalás volt.

About Nikoletta

Pozsgai Nikoletta Katalin, női önmegvalósítás specialista. Karrier-és életvezetési tanácsadóként, kineziológusként segítem elsősorban azokat a nőket, akik számára fontos a személyes önkiteljesedésük, a női értékek és a női lét csodáinak tudatosítása. Hivatásom célja, hogy a nők saját, generációs és kollektív mintázataik fájdalmait átalakítsák, a hitükbe és a szív bölcsességébe visszatérve a nőiségük virágát kibontva harmóniát hozhassanak a világba.