A Szívemre vagy az Eszemre hallgassak?

A Szívemre vagy az Eszemre hallgassak?

A Szívemre vagy az Eszemre hallgassak?

Igazából nincs kérdés, mert még ha itt és most az eszed mellett döntesz, akkor is a szíved útján fogsz tovább haladni. A biofizikai működésünk alapján az információk először mindig a szívbe érkeznek, és a szív küldi tovább őket az agyba.

Tehát, ha egy tanácsot adhatnék Neked egész életedre, akkor az ez lenne:

Hallgass mindig a szívedre!

…nem, nem kell félj. A szíved nem egyenlő az érzelmeiddel!

Amikor elbizonytalanodsz egy döntésben, akkor a bizonytalanság az érzelmeid és a korábbi tapasztalataidból levont racionális elméd összeütközése miatt van. De igazából akkor teszed jól, ha egyik javára sem döntesz, mert mindkettő a múlt egy vélt (általad megtapasztalt, a teljes valóságnak csak egy részletét képező) valóságára épít.

Az érzelmeid többsége a fájdalomtestedből táplálkozik, tehát arra késztet az érzelmeiden keresztül, hogy minél nagyobb amplitúdóval éld az életed, hogy minél több érzelmi tápláléka legyen.

Az, amit racionálisnak vélsz, az pedig nem más, mint olyan információk sora, amelyek az eddigi túlélésedet (vagy másokét!) biztosították. Ez alapjáraton, amíg az életed megóvásáról van szó, hasznos funkció, hiszen például nem nyúlsz a tűzbe – tudod, hogy megéget. Ugyanakkor ugyanezen racionalitás akadályozza meg, hogy más alternatívákat láss, mint azok, amelyek már szerepeltek egyszer az életedben. Ha viszont mindig ugyanazokat a köröket futod, soha nem mész más irányba, mint amerre korábban mentél, akkor nem is fogsz tudni kilépni a jelenedben megtapasztalt problémakörökből.  Mivel a bal féltekéd még ha lát is alternatív utat, azonnal le fog beszélni róla, mondván, hogy az veszélyes, ismeretlen, járatlan.

Ugyanezt fogja tenni a jobb féltekéd is, hiszen az érzelmeid alapján, melyek szintén a korábbi tapasztalások alapján sugalmaznak, szintén veszélyes lehet egy új irányba lépni.

Rögtönzött múltban élünk?
Így voltaképpen a múlt újrajátszását éljük, egészen addig, amit ezt a folyamatot felismerjük, a múltat átértelmezzük, a tudatalatti mintázatait feltárjuk és a blokkoló hatásukat feloldjuk. Mivel a tudatalattink teremti a valóságunkat, nagyon is fontos, hogy a “tudattalan teremtésünket” tudatosítsuk!
A szív mindig bátor, az elme az, aki vacillál
A vasárnapi előadáson idéztem F.D. Roosevelttől:  “Az ember nem saját sorsa, hanem az elméje rabja!” Találó és a lényeget megvilágító mondása volt a nagy elnöknek.
Bár a valódi teremtés nem az elmében születik, ugyanakkor az remek szolgálatot tehet a céljaink megvalósításában.
Szerencsére az agy, és elsősorban a jobb félteke,  képi üzemmódban működik, ezért minden esetben venni tudja a szív által közvetített információkat, melyeket azonmód képpé alakít. Azért mondjuk, hogy a jobb féltekéd segíthet hozzá a jobb döntéshez, mert a jobb félteke alapvetően képi és asszociatív. “Ő” legalább fogja a szív által küldött képet, azt intuícióként megjelenítve arra késztet, hogy légy bátor és merj új utakon járni, merj arra menni, amerre a szíved húz.
A Szíveddel légy jelen!
Kívánom, hogy a szíved virága olyannyira megerősödjön és megnyíljon, hogy illata az elmédet szolgálatába állítsa : ), és az örök Jelen-Létben tartsa az életed!
Mindezekben segítő program:

2015. JÚLIUS 20. SzívÚjraÉlesztő

Tízmilliószoros Teremtő Napi Workshop

Éleszd újra a Szívedet

Éljen, s éltessen a Szereteted!>>>

 
Várlak szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

önmegvalósítás specialista

noionmegvalositas.hu

www.kineziologiakezeles.hu

www.szemelyisegintegracio.hu
Megosztás Facebookon

Szólj hozzá!