"Az elvárás nem kevesebb: legyél SzuperNő!" Tényleg ez kell?

"Az elvárás nem kevesebb: legyél SzuperNő!" Tényleg ez kell?

Húúúúúúúú….ránéztem a Milyen az Igazi Nő?>>> és  Milyen az Igazi Férfi?>>> kérdőíveimre beérkező válaszokra és lesokkolt a megannyi elvárás és töménytelen norma, ami összegyűlt. A fő kérdésem az, hogy ha valóban létezik ilyen férfi és ilyen nő, akkor az bizonyára SuperMan-nel és női képmásával vetekedik…
Gondoltam egyet és összeraktam a SzuperNő jellemzőit! (a hiper-szuper férfit is összerakom hamarosan:)
Lássuk…milyen is egy igazi SzuperNő:
Külső jegyei alapján: hosszú combú, kecses és könnyed járású, hosszú hajú és lehetőleg szőke, esetleg fekete. A szeme tengerkék, de minimum mélytűzű barna. A csípő-derék aránya 0.70, a sziluett körte alakú, a mellek szimmetrikusak és legalább C kosarasok. Mosolya bájos, megnyerő és enyhén kacér, mely gyönyörű fehér fogsort enged megpillantani.  Fitt, sportos, de nem túl izmos. “A villamoson kapaszkodva nem lötyög a felkarján a bőr”.
A megjelenését tekintve: divatos, hozzá illő és saját stílussal rendelkező, a frizurája és a sminkje trendi, természetesen az egyéniségét kiemelő.
A személyiségét tekintve: szenvedélyes, kedves, bájos, megértő és empatikus, tud tüzes is lenni, véletlenül sem unott vagy közömbös, főleg nem a férfi hallgatója iránt.
Az elvárásokat még fokozva:

Az igazi nő tudjon főzni, gondoskodjon a férfiról, a gyermekeiről, mindeközben legyen odaadó szerető és persze járuljon hozzá a költségvetés bevételi oldalához is. Reggel készítsen változatos reggelit és terített asztalnál kávéval mosolygósan köszöntse a férfit, “munkába menet finoman leheljen szexi csókot a férfi szájára” és “suttogja: este várlak a Macskanő szerelésben”.

Este fitten-csinosan-jól öltözötten-sminkben és frizurában várja este az urát gőzölgő falatokkal, miután természetesen elvitte és hazahozta a minimum két gyermekét az oviból-iskolából és a készségfejlesztő külön-programokról.

Hol is?

Ja, majdnem kifelejtettem,hát persze, “az intim, nyugodt, tiszta és rendezett családi házban”, “a színek, fények és a hangok lágy harmóiájában az otthon puha melegében” a terített nagy-ebédlőasztalnál. A közös lelki-találkozás és gondolatcsere után persze előkészíti a kellemetes szeretkezés körülményeit, hol a puha-meleg ágyban hol másutt:), hol kimonóban- hol évakosztümben esetleg egyszál nyakláncban.

Mindemellett persze fontos, hogy a kulturált,művelt és a közeseményekben jártas legyen…de “ne beszéljen bele a férfi dolgába, a politikába és a fociba”, “lehetőleg oldjon meg minden háztartási munkát mire a gyerekek és a férfi hazatér”.

Egyszerűen minden megvan benne, amire a társadalom, a FÉRFI, a szülei és a gyermekei vágyhatnak…

A férfi feltétel nélkül szerető anyja, szenvedélyes szeretője, megértő felesége, ápolónője, nővére, gyermekeinek odafigyelő és odaadó anyja.

...és várj…még van egy aduászom:

Még nem említettem a fantasztikus pénzkezelési képességeit, a passzív jövedelmet is termelő vállalkozását és a jövőt biztosító okos befektetéseit vagy a karitatív háttértevékenységét.

Folytathatnám…és ne haragudj az iróniáért, de vagy rázott a nevetés vagy hüledeztem, esetleg ájuldoztam a sorok olvastán…

Na jó, az igazsgághoz az is hozzátartozik, hogy  a kérdőívemet kitöltettem 18-25 éves fiatalokkal is és ott volt ám minden, de persze a többi korosztály elvárása sem volt piskóta.

No, de vajon léteznek-e ilyen szupernők? A filmekben és a mesékben talán…

De hagyjuk az iróniát és a szarkazmust…

Egyáltalán jó-e az, hogy mindenben szerepben tökéletesen meg akarunk felelni? Jó-e az, ha egyszerre akarunk tökéletes feleségek, megértő és egyenrangú felek, kenyérkereső társak,  szenvedélyes és izgalmas szeretők, a férjünk gondoskodó anyja és ha kell ápolónője?

Ha a kérdés rossz, s a válasz sem mutathat helyes irányba!

Szerintem…

Nem kell minden szerepben tökéletesen megfelelni!

A női szerepek és a nőiség megélése vagy maga “az igazi nő-ség” nem arról szól, hogy mindenben tökéletessé válunk, amit elvárnak tőlünk. Egyszerűen, ha a külső elvárásoknak akarunk állandóan megfelelni az tönkre fogja tenni a  közérzetünket, folytonos elégedetlenséget, kisebbségérzetet és teljesítménykényszert fog eredményezni.

Nos, kell ez nekünk?

Miért nem lehetünk CSAK nők, olyan nők, akik abban jók, amiben tehetségük van, abban a szerepben vagy szerepekben nyújtanak kimagaslót, amire igazán vágynak!

…mert szerintem akkor is lehet egy Nő Igazi és értékes, ha éppen:

– négy gyerekes hivatásos anya, vagy

– az életét a gyerekek tanításának szentelő tanítónő

– a betegek ápolásának élő orvosnő

– a karrierjében férfi léptékkel is sikereket elérő “erős” nő, vagy aki

– nővérként él valamelyik rendházban, esetleg

– kéjnőként ad pillanatnyi boldogságot a szexuális kielégülést űző férfiaknak …és még sorolhatnám.

Lehet, hogy ezzel most megbotránkoztatlak. Nem teljesen ez a célom, de a provokáció is tágítja a nézőpontunkat.:)

Azt szeretném, ha a lényeget értenéd:

Minden nőnek megvan a saját útja, a saját szerepei és az abban való fejlődési útja! Az igazi értékét pedig pont az adja, ha a saját útját meri felismerni és felvállava megélni!

Akkor hát mi értelme van az Igazi Nő és az Igazi Férfi kérdőíveknek vagy a megfogalmazásoknak?
Nagyon is sok. Szembesülsz a saját elvárásaiddal és fényt derítesz arra mi lakozik a fejedben, milyen programok irányítják a párkeresésedet, az életedben való boldogságkeresésedet!
Használd a kérdőívet önelemzési célzattal… használd tükörnek!
Ha még nem töltötted volna ki, ajánlom a gyors kattintást és a saját  elképzeléseid-elvárásaid tesztelését:
Milyen az Igazi Nő?>>>
Milyen az Igazi Férfi?>>>
Természetesen félretéve minden iróniát, ha vége a kérdőívezésnek objektív összesítőt készítek és elküldöm minden kérdőívkitöltőnek! De itt és most nem bírtam  ki, hogy szótlanul olvasgassam a beérkező válaszokat.:)

Megosztás Facebookon

“"Az elvárás nem kevesebb: legyél SzuperNő!" Tényleg ez kell?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. jogos, nagyon-nagyon jogos! És jó!
    Szerintem is fontos, hogy rendelkezzünk idálokkal. Saját magunkkal szemben is. pl szerintem jó, ha azt mondom, hogy akkor érezném/látnám magam tökéletesnek, ha a fent leírt dolgok mind igazak lennének rám. Na jó, nem mind, de egy személyre szabott, nagyon hosszú felsorolást ezek közül.
    Aztán pedig gyorsan tisztázni kell, hogy “De én NEM tökéletes akarok lenni”. És innentől ez az ideál nem egy véres diktátor, nem egy elérhetetlen cél, csak egy kis segítség.
    Mindjárt kitöltöm :))

    Válasz

Szólj hozzá!