Költözés…fiziakailag, lelkileg…

Nemrég kis családommal rátaláltunk egy igazi kincsre. Egy házról van szó… és annyira beleszerettünk, hogy kaptuk magunkat és már költözünk is. Na jó, ez nem volt ennyire egyszerű, de nem untatnálak a részletekkel.Inkább csak egy-két szemelvényt, megélést osztok meg. Csupa olyat, amiről azt gondolom, hogy hasznodra válhat, érdekes lehet a számodra is.

Pár napig nem volt net és szembesültem azzal, hogy mennyire megszoktam már, hogy amikor jön az ihlet billentyűzetet ragadok és már írok is. Ellenben most így utólag ez még jól is jött, mert a történések és a velük kapcsolatos megéléseim elmélyültek, kiegészültek a napok során.

Egy párat meg is fogok osztani az elkövetkező napok során:)

Jöjjön az első:

Menjen, aminek mennie kell…vagy mégsem?

A költözés azért nem kis dolog, nem lehet félvállról venni…végül is az eddigi életemet költöztetem az egyik helyről a másikra. A tudatosság, harmóniára törekvés ide vagy oda ez azért megviselt mindannyiunkat. Megszokott életünket készakarva borítottuk fel tulajdonképpen, azért, hogy valami jobbat, szebbet teremtsünk magunknak. Ideje volt a változásnak, a változtatásnak. Ezeket mind tudtuk persze és készültünk a váltásra. Aztán megtaláltuk a megfelelő helyet és környezetet. Az ajtón belépve azt éreztem, hogy ez az. A ház körülölelt, szeretettel fogadott, mintha tényleg hazatértem volna. Aztán jött a pakolás…. először szisztematikusan, majd a végén finoman szólva is hektikusan. Átköltözés, dobozhegyek, stressz. De mitől is?

Ezen gondolkoztam két zsák kipakolása között. Egy költözés tudatosan választott változás, tudatosan vállalt stressz. Ez eddig még jó is, mert legalább én döntöttem úgy, hogy streszelni akarom magam és a végcél megérte. Aztán végigjátszódott bennem életem eddigi költözéseimnek a sora, története, megélései. Már egész rutinos vagyok benne mosolyogtam. Ellenben még mindig nehezemre esik újra és újra átnézni és kidobálni a feleslegessé vált tárgyaimat.

Különösen a könyvekkel, tanulási vagy tanítási anyagaimtól válok meg nehezen. A családomban a könyveknek és az általuk megszerezhető tudásnak értéke volt. Rengeteg könyvet olvastam-olvasok. Szeretem az általuk nyújtott lehetőségeket, inspirációt, izgalmat, kalandot, a beinduló változásokat, a könnyfakasztó történeteket, a felderítő, megkacagtató frappáns mondatokat, dialógokat. Társak, utitársak az életemben. Mindegyiküknek megvan a története, mintha egy-egy szerelem története lenne. Némelyikkel komplett szerelmi történetünk van…. a vágyódástól, az egymáséivá válásig, a megcsalásig, szakításig, újra egymásra találásig. A könyvek így nagy becsben vannak és hát igen, jószerivel mindahányan vannak velem maradtak:).

Úgy álltam hozzá a költözéshez, hogy menjen, ami már régi, nem használjuk, csorba vagy már idejétmúlta….mégis vissza-visszacsentem egy-két tárgyat. Sikerült egy csomó mindennek búcsút intenem, de volt, ami még a részem, ezeket külön zsákba raktam és végül áthoztam őket. Meglátjuk… ha nem lesz rá szükségem és nem is hiányzik, akkor elválunk:).

Ellenben elgondolkoztam azon, hogy miért is ragaszkodom én ennyire mindezeken túl a könyveimhez?

Birtoklási vágy? – mert hát ugye egy falu könyvtárnyi van belőle:)

A tudásvágy? Ami bennük volt már elolvastam, volt amit beépítettem, volt amit nem, de mindenképpen gazdagodtam velük…ez jó, de a múltban történt. Akkor miért is kellenek most is?

A kalandvágy? Minden könyv egy-egy izgalmas, szövevényes és gazdag út. Viszont már ismerem ezeket az utakat…akkor miért is?

Referencia? Nagyon jó, főleg a szakkönyvek esetében, hogy bármikor levehetők a polcról… ha valaminek utána kell nézni tudom hová nyúljak, mit lapozzak fel…

Biztonság? Igen, adnak egyfajta biztonságérzetet…bár ez elég hamiskás… valahogy úgy van a mi társadalmunk az írott szóval, hogy ami írva vagyon az igazabb, jobb, több, hihetőbb, valósabb, hitelesebb… De ezt már mindannyian tudjuk, hogy nincs így. Minden könyv az írójának igazságát tükrözi. Mindannyiunknak meg van a saját világa, a saját igazsága. Így akár azt is mondhatnánk, hogy egy könyve lenne csupán igazán szükségünk és ez a saját könyvünk. De talán mégis jó más nézeteket is megismerni, legalábbis én kedvemet lelem abban, hogy más szemszögeket, világképeket megismerek…

Te mit gondolsz? Miért jó, hogy vannak könyveid? Mit adnak neked igazából?

About Nikoletta

Pozsgai Nikoletta Katalin, női önmegvalósítás specialista. Karrier-és életvezetési tanácsadóként, kineziológusként segítem elsősorban azokat a nőket, akik számára fontos a személyes önkiteljesedésük, a női értékek és a női lét csodáinak tudatosítása. Hivatásom célja, hogy a nők saját, generációs és kollektív mintázataik fájdalmait átalakítsák, a hitükbe és a szív bölcsességébe visszatérve a nőiségük virágát kibontva harmóniát hozhassanak a világba.