Mi az, ami fontos…

Kiss Veronika ismét szép írással örvendeztetett meg bennünket, olvassátok szeretettel:

Mi az, ami fontos,
Az, ami a lélekben van, az igaz szeretet megtalálása, megélése
Vagy amit csak a test nyújthat, az élvezet gyönyöre
Mindkettő csak abban az esetben lehet teljes főleg egyszerre,
Ha az elfogadás bizonyossága, már az előtt megfogalmazódott bennünk,
Mielőtt személyt tudtunk volna hozzá társítani.

Az igaz szeretet, mi a legbelsőbb központunkból indul
Végül kiutat talál, és nem kérdezi hogy megmutathatja-e magát
Egyszerűen árad ki belőlünk,
És szórja szét sugarát, anélkül hogy különbséget tenne,
Személy és személy között, férfi és nő között, ember vagy állat között
Egyszerűen csak szeret mindent az igaz szeretet, és kérés nélkül a
szívedbe talál.

Egy bizonyos tudást megszerezhetünk az iskolapadban
Életünk állomásai során, amiket megélünk utunk során.
Hatással vannak ránk az emberek, akikkel közben találkozunk
Megérintik lelkünket és/vagy testünket.
Tapasztalati formában tovább visszük azokat, bölcsebbé leszünk-e
Megélt tapasztalatok során,
De megtanulunk-e, igazán szeretni, önzetlenül, magunkat őszintén
becsülni, tisztelni.
Hogy várhatjuk el, hogy más is így bánjon velünk, ha nem tanuljuk meg
szeretni lelkünket, testünket, azt, akik vagyunk.
De ne a nevünk határozza meg mivoltunkat, hanem a legbelsőbb kincsünk,
Amit, meg kell tanulni kimutatni a külvilág felé. És ez az őszinte
igaz SZERETET.

Emberi mivoltunk teszi lehetővé, hogy megéljünk számos érzelmet, irányítjuk ezeket, vagy csak manipulálunk vele másokat, az, az
egyéntől függ. Megtanuljuk-e a számos súrlódáson keresztül, megkülönböztetni az igazi szeretetérzetet, vagy még mindig az érzelmeink rabja vagyunk. És csak érezzük, hogy szeretünk vagy szeretve vagyunk, vagy az igazi önzetlen mindent átható szeretet van bennünk és ezt meg is tudjuk osztani mással, kiárasztani magunkból. Mert csak akkor nem érezzük magunkat csalódottnak, vágytalannak, vagy magányosnak, soha ha ez a tiszta szeretet állandóan magasan tartja gondolatainkat, és nem a vágyaink kielégítésén fáradozunk, és ezzel okozunk magunknak és másoknak sérüléseket.

Amit megéltél eddig, néha bezártad magadba.

De kellett, hogy néha megnyílj, mert vágytál valami másra, amit addig nem mindig mertél megélni. És mered-e vállalni a felelősséget magadért, azért, amit kifejezel, abban, amit teszel nap, mint nap, vagy benne hordozza félelmeidet, és néha csak leplezed velük igazi önvalódat.

Mindenki szabad és független másoktól, az egyén jellege fontosabb a külső tényezőknél. A kapcsolódások különböző emberekkel azért jönnek létre, hogy megtanulj valamit, amit eddig nem ismertél magadban, megláss valamit, amit eddig nem tapasztaltál. A szabad akarat döntési joga sokkal több lehetőséget enged meg, mint amennyivel élsz. A test vágyai örök kielégíthetetlenséggel gyötör majd, ha nem azt találod, amit tényleg keresel, amire tényleg vágysz, mert a lélek kielégülése túlnyúlik mindazon az élvezeten, amit egy testi érintkezés nyújthat.

A lélek csak az igaz szeretetben talál békét és nyugalmat. Az utad során, még kapsz számos feladatot, információt, és embert, akivel így úgy kapcsolódsz, a feladataidat meg kell oldanod, fel kell dolgoznod, és az élet leckéit mindenkinek meg kell tanulnia. Ha valamikor ismétlésre lelsz, hasonló szituációkat kapsz, akkor azzal még nem végeztél, talán felismered, talán nem, de meg kell tapasztalnod a helyzetben található bölcsességet. Tudnod kell felismerni másokban az egyénit, tisztelni és elfogadni mindazt, amit találsz. Tanulni és tanítani a feladat az életben mindenki számára. Meg kell élni, mindazt, amire vágysz, és menj úgy az utadon, hogy igyekezz a legtöbbet adni, de egyenes arányban kapni is. Elfogadni, azt hogy az egyetlen dolog, ami állandó, az a változás. Elkerülhetetlen, hogy csalódsz néha, de inkább azt nézd át, hogy mit is tanultál belőle, milyen emberré váltál a helyzet által, hogy tudod-e emelni az események hatására az értékrendedet. A csalódás vagy a hiányérzet az embernek önmagából ered, mert sokan saját magukkal nem élnek békében, így a másokkal megélt harcokat, vagy éppen jó élményeket is úgy kell felfogni, hogy meg kell tanulni valamit, amit eddig az egyén nem volt hajlandó felismerni magában.

Jobb emberré magadban lehetsz, mások hatására is változhatsz, befolyással lehetnek az életedre események, de hogy merre mész jobbra vagy balra az már az egyén döntésén, a szabad akaraton múlik. Nem az a cél, hogy megalkudj, és csak sodródj az árral, hanem merdd vállalni az érzéseidet, gondolataidat, légy az, aki akarsz lenni, mert személyed ugyanolyan fontos a világ jobbá tételéhez, mint bárki másé. Ismerd fel az életcélod, legyél bátor, és tedd meg a következő lépéseket. Mert csak az fél, aki a múltban él, és nem hisz benne, hogy minden lépés már ki van kövezve, mert Isten vigyáz mindenkire, még ha nem is hiszed mindig a létezését. De ő akkor is ott van, jelen van, mindenben, ami csak felfogható számodra. A vágyaidra, annak mielőbbi megélésére koncentrálj, de soha nem önző, manipulatív módon, arra gondolj, hogy miképp tudod emelni tudatodat,
emelni a környezetedben élőket, megérinteni lelküket, hogy ők is bátorságot merítsenek abból, ahogyan Te élsz, és változtatod meg az
életedet a jó irányban.

Kívánom, hogy a magad ütemében ismerd meg magad, hogy megtaláld a békét és boldogságot, és ne mástól várd, hogy azzá tegyen. A boldogságot megosztani lehet, ha az a legbensődből ered és csak emeli a lélek szintjét. Útmutatást kaphatsz tőlük, talán néhány ember az irányt is megmutatta már, de Te tudod felmérni, hogy mikor jött el az ideje, annak hogy tegyél is valamit, azért hogy jobbá legyenek a dolgok körülötted.

Ne cipeld a múlt terheit, tedd le végre, merj megkönnyebbülni, és ne félj szeretni. A bizalmat csak akkor kaphatod meg mástól is, ha Te is bízol magadban. Vannak emberek, akik nem a cselekedeteid szerint ítélnek meg, hanem túl látnak a felszínen, vagy azon, amit mutatsz a külvilág felé. Csak meg kell tanulni felismerni őket!
És így a végére egy Krisztusi üzenet:

“Az embert önmagáért kell szeretni, nem pedig azért, milyen cselekedetet hajt végre, vagy nyilvánul meg benne. Nem csak akkor kell
szeretned, ha azt visszakapod. A feltétel nélküli szeretet olyan kód, amelyben önmagadat valóra váltod, amellyel önmagadat megváltod”

Kiss Veronika írása

About Nikoletta

Pozsgai Nikoletta Katalin, női önmegvalósítás specialista. Karrier-és életvezetési tanácsadóként, kineziológusként segítem elsősorban azokat a nőket, akik számára fontos a személyes önkiteljesedésük, a női értékek és a női lét csodáinak tudatosítása. Hivatásom célja, hogy a nők saját, generációs és kollektív mintázataik fájdalmait átalakítsák, a hitükbe és a szív bölcsességébe visszatérve a nőiségük virágát kibontva harmóniát hozhassanak a világba.