Na jó, nem most előszőr:), de most úgy, ahogy eddig sohasem. A Kossuth rádióban (szombat 9-10-ig a Smink Nélkül-ben) érdekes női témákról volt szó…. az egyik téma a görög társadalom nőkről alkotott képe volt.
Az antik görög kultúrában minden nőnek gyámság alatt kellett állnia egészen 50 éves koráig! Akkor is csak úgy válhatott független és szabad emberré, ha már a HARMADIK férje is meghalt és rendelkezett vagyonnal!!! Tehát kettő vagy meghalt vagy elvált férj után jöhetett a harmadik férj, de neki meg kellett halnia ahhoz, hogy a nő ún. emancipált /értsd.független/ nő lehessen.
“Most hallottam az emancipáicóról…” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Én igy látom: az egész ott kezdődött amikor állitólag Éva rávette Ádámot hogy egye meg az almát. mert előtte egyenlőek lehettünk a férfiakkal. Az alma elfogyasztása után Ádám mérges lett Évára, a további szenvedéseket Éva számlájára irta, és lassan elkezdte elnyomni, háttérbe szoritani, nem hallgatta meg fontos kérdésekben a véleményét, hanem maga döntött. És mivel az egész világ hierarchiákra épül, családon belül is kialakult a hierarchia ami aztán kivetült minden másra. Már akkor nem kellett volna engedelmeskedni. Az első nők ott szúrták el hogy a család mellett maradtak, főztek, háztartást vezettek, kiestek a közéletből, nem voltak elég tájékozottak. Tehát csak a családra, az etetésre összpontositottak. Fő céljuk az volt hogy gyermekeiket és férjeiket etessék. Innentől kezdve kiszorultunk egy világból, a férfiak meg megteremtették saját zárt világukat.
Mostanra már ott vagyunk hogy egyre inkább közeledünk az eszményi állapothoz, ahhoz hogy újra egyenlőek legyünk a férfiakkal. Vajon sikerül?
És még hozzátenném: anno római jogi tanulmányaim során részletesen tanultam a mancipációról és örültem hogy ha nem teljesen is vagyok egyenlő egy férfival a munkaerőpiacon, de ez egyre jobb és jobb lehet, csak rajtunk múlik. Pioneer-eknek kell lennünk, nőtársaim!
Kedves Dóri!
Igen sikerül! Azért vagyok ennyire optimista, mert az egyenlőségünk nagymértékben – ha nem is teljesen – rajtunk, nőkön, múlik.
Ha mi magunk alábecsüljük képességeinket, alul értékeljük lényünket, nőiségünket nem csoda, hogy ez is tükröződik vissza a világban. Persze mindennek lehet az okát keresni és visszavezetni – akár Ádám-Éváig is:) de talán az a lényeg, hogy végre hagyjunk fel pro-kontra játszmával.
Építsük fel a helyes és valós önértékelésünket, tartsuk magunkat eleve egyenrangúnak, számoljuk fel a környezet által belénk nevelt korlátozó és gyakran elnyomó hitrendszereket.
…és talán a legfontosabb:
Aki pozitív értelemben véve büszke magára és nőségére, van tartása és kiáll önmagáért könnyebben számíthat a férfiak elismerésére, “emberszámba” vételére…
Nyilván, sok mindennek kell változnia a férfiak gondolkodásában, reakcióiban és a férfi központú világképben egyaránt, de ezért mi tehetjük a legtöbbet!
A második hozzászólásodra reagálva:
A munkaerőpiaci egyenlő bánásmód ma már legalább a jog terén megadatott… de a valóságban még nem ez a helyzet. Ennek miértjeiről a konferencián szeretnék bővebben beszélni, mert meg kell érteni a munkaerőpiac működését ahhoz, hogy a kiutakat is láttathassam:)))