A március 11-i Japán események megrendítették a világot és remélhetőleg egy pozitív kicsengése mindenki számára volt: az életünk és minden percünk kincs! Nagyon nem mindegy, hogy mivel és hogyan töltjük az időnket. Nem tudhatjuk meddig élünk, de azt igenis megválaszthatjuk, hogy az itt és most-ban hogyan élünk, hogyan reagálunk, hogyan szeretünk. Számomra ez volt a legnagyobb tanítása!
Japán a szívemhez közel áll, számos életet töltöttem ott és az egyik legszebb önmotivációs képem a cseresznyevirágzás:) Személyes indíttatásból is megrázó volt tehát számomra az esemény, de a lelki együtt-érzés hullámai is elértek.
Talán a legfontosabb, hogy ha az elhunytakra gondolunk – nem csak Japán kapcsán -, hogy szeretettel, áldással tekintünk rájuk és gondolatainkkal a “fénybe kísérjük” őket.
Önmagunk és megéléseink – ez minden, amink van
Az elmúlás kapcsán eszembe jutott, hogy az élet legnagyobb beavatásai során mindig egyedül vagyunk. Üres kézzel – pucéran – egyedül születünk, még akkor is, ha a szüleink ott vannak velünk a folyamatban. Üres kézzel – pucéran – egyedül lépjük át a halál kapuját is. De remélhetőleg szeretettel csordultig telt szívvel, megvalósított álmainkkal, a beteljesültség örömteli és békés érzésével, az utókornak átadott tanításainkkal, anyagi-lelki és szellemi örökséget hátrahagyva halunk meg.
A két kapu – születés és halál között
A születés és a halál között rajtunk áll, hogy mit csinálunk, a családunktól kapott építőkövekből milyen házat építünk magunknak, beengedünk-e ebbe a házba másokat is, vagy kívül rekesztjük őket és magányosan, szeretet után sóvárogva tengetjük életünket. A két kapu közötti út beavatása az élet beavatása, mely szeretetteljes módon (hol öleléssel, hol pofonokkal:) segít bennünket valódi önmagunkká válni.
Érintés – intimitás
Tegnap egy kineziológia továbbképzésen voltam, melynek az érintéssel kapcsolatos blokkjaink oldása volt a témája. Az érintés, amely összeköthet két embert, ami feloldhatja a kettejük közötti konfliktusokat, áthidalhatja két lélek távolságát, összeforraszthatja őket szerelmes ölelésben vagy feltöltheti őket a hétköznapok ünnepi pillanatait adva ezzel. Oly sok módon sérülhettünk az által, hogy édesanyánk hogyan érintett meg bennünket az életünk első perceiben.
A lélek nyelve nem a betegség!
Az életminőségünkhöz nagyon is hozzá tartozik, hogy a lelkünk meg tudja-e értetni magát. Bár, kétségkívül a lélek a testünkön keresztül – betegségek formájában -üzen a számunkra, hogy letértünk az utunkról, megtagadtuk önmagunkat. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy lélek nyelve nem a betegség. A betegség csupán az egység megbomlását jelenti!
A lélek nyelve a SZERETET!
A lélek nyelve sokkal inkább a szeretet és annak a legkülönfélébb kifejeződési formái. A testünket leginkább gyógyító erő is a szeretet maga. Ez a téma megihletett…írok még hamarosan róla bővebben is:)
Az Ötödik Elem a szer-elem
Az élet beavatási kapujai közül kettőt már említettem, a születés és halál kapujaiként. A harmadik nagy kapu, azaz inkább beavatási út a SzerElem transzformációs és valódi önmagadba emelő ereje!
A szeretet-szerelem témájának akartam szentelni a következő tíz milliószoros napot, de végül május elsejét választottam a Szerelem megünneplésének napjául. Május egyébként is a szerelem hónapja, elseje pedig több monda-és hagyománykörben a szerelem ünnepe. Ebben a témában együtt rezegve találtunk egymásra Veres Krisztával és úgy döntöttünk, hogy közösen, tudásunkat és lényeink erejét összeadva közös programot álmodunk, Szerelem Ünnep címen. A szer-elem mint az életet alkotó elemek közül az ötödik elem témáját fogjuk körüljárni a szeretet-szerelem-intimitás-szexualitás és szakralitás kapcsán előadások és egy esti szertartás során.
Bővebben a programról: Szerelem Ünnep május 1-jén!>>>
Szeretettel:
Pozsgai Nikoletta
kineziológus, életvezetési tanácsadó
“Japántól a Szeretetig:) – élj és szeress az itt és most-ban” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Kedves Nikoletta!
Szívből köszönöm soraidat, mondhatni, az égig emeltek, annyira célratörően, ugyanakkor gyönyörűen fogalmazod meg a létünk lényegét, hogy csak esek egyik ámulatból a másikba, és teljes nézetazonosságban vagyok Veled, már ami az én szerény szintemtől telik, csak így megfogalmazni nem vagyok képes, érezni viszont igen.
Nagyon kellemes és tanulságos perceket szereztél nekem ismételten soraiddal!
Sok sikert az elkövetkező periódusod bármely tevékenységéhez, mert minden írásod lélekemelő és lelki támasz is egyben.
Az Ég áldása legyen Rajtad, munkádon, a családodon.
Szeretettel, Mária Magdolna