VálságStratégiák 4. Válságkezelés 1. A Válságfolyamat

VálságStratégiák 4. Válságkezelés 1. A Válságfolyamat

A mai leckében a válságfolyamatról és annak kezeléséről szeretnék írni Neked, hogy képes legyél átlátni a folyamatot és legfőképpen észrevenni, hogyha már belecsúszol a válsághelyzetbe. Csakúgy mint a testi-lelki egészség kapcsán, itt is a prevenció lenne a legjobb megoldás, de ha már erre nincs lehetősége és egy adott élethelyzet kialakult, akkor képesnek kell legyél azt észrevenni, a folyamat előrehaladottságának mértékét megállapítani és így a történéseket a helyén kezelni.

A válság itt is mint ezidáig, minden élethelyzet válsága, krízise és nem csupán a gazdasági-pénzügyi vonatkozásában értendő!


Mi történik a válság folyamatában?


  1. (Régi) egyensúly: még fennáll az egyensúlyi helyzet, még nem tapasztalsz semmilyen intő jelet, nincs olyan tünet, mely alapján attól kellene tartanod, hogy válság fenyeget. Ez egyfajta egyensúlyi állapot, mely során még ha bizonyos szempontból nem is helyes az életviteled, egyenlőre nem sejthető, hogy a folytatása komolyabb következményekkel járhat. Úgy is mondhatnám, élsz mint hal a vízben.

  2. Az egyensúly megbomlik: a régi egyensúlyi állapot kezd megbomlani, az első jeleket tapasztalhatod, mely szerint valami nincsen rendjén. Először az érzelmek jeleznek, nem érzed jól magad a bőrödben, kényelmetlen-kellemetlen- feszengőssé válik az élethelyzet. Az első tünetek miatt kialakul egy belső fenyegetettség érzés.

  3. A tagadás állapota: a megbomlott egyensúlyi helyzet, bár kényelmetlen és már érződik rajta, hogy nem az igazi, mégis alapvetően úgy reagálunk rá legtöbben, hogy igyekezzük fenntartani, amit lehet. Ennek érdekében a legjellemzőbb reakciónk az, hogy tagadjuk a jelek meglétét. Úgy teszünk mintha nem is észlelnénk őket. Azt reméljük, hogy így valahogy elmúlik a probléma, az idő majd megoldja.

  4. A védelmi rendszereink meggyengülése: ahogy a folyamat előrehalad és mivel nem tettünk ellene semmit, mélyül. Ennek eredményeképpen egyre több jel, tünet érkezik, még kényelmetlenebbé válik az egész szituáció. Mindeközben a belső hitünk, a bizalmunk és meggyőződésünk is elkezd meggyengülni. Az egyik ponton erősebben gyengül a rendszer, máshol talán még kevésbé.

  5. Kialakul az akut válság: Mivel még mindig nem tettünk semmit, azon kívül, hogy hagyjuk erősödni és mélyülni a válsághelyzetet, kialakul az akut válság,illetve megjelenik a pánik érzése. Eddig tagadtuk a negatív változásokat, most, hogy zuhanunk, már kénytelenek vagyunk észrevenni a valóságot, a történéseket. Már nem tudunk tagadni. Sajnos még ilyenkor is a pótmegoldásokhoz szeretnünk nyúlni, ahelyett, hogy igazi, valóban működő megoldásokat hoznánk létre. Érzelmileg csak a pánikig jutunk el és a teljes helyzetet igyekszünk lecserélni, úgynevezett pótmegoldásokat alkalmazunk (pl. szakítunk, elhagyjuk a családunkat, kilépünk a munkahelyünkről stb.)

  6. Elfogadás, beletörődés: mivel a helyzet nem akar magától változni, már nyakig benne vagyunk és átkozottul szenvedünk benne, kialakul bennünk a beletörődés és az elfogadás érzése. Ez egy nagyon sarkalatos pont, hiszen ebbe bele lehet ragadni, itt lehet maradni… válságkezelésről és valódi gyógymódról csak akkor beszélhetünk, ha ezen a ponton képesek vagyunk egyedül vagy segítséggel túljutni.

  7. Új megoldások keresése: ha érzelmileg képesek vagyunk átlendülni a mélyponton, akkor elkezdhetünk az új, valóban működőképes megoldások felé fordulni. Ez még nem jelenti, hogy meg is találjuk, de már nyitottá válunk arra, hogy változtassunk az eddigi helyzetünkön, a kialakult életszituáción, végső soron magunkon. Itt már felismerjük, hogy mi okoztuk a válságunkat és rendszerint értjük, hogy hol rontottuk el, vagy legalábbis érezzük azt. Ez egyfajta újjászületés érzést hozhat magával.

  8. Új megoldások megtalálása: az érzelmi holtponton túljutottunk, nyitottak vagyunk és keressük is a megoldásokat, melynek szükségszerű eredményeképpen meg is leljük az új megoldást/megoldásokat.

  9. Az új egyensúly létrehozása: összeszedjük magunkat és nekiindulunk egy új úton, ismét visszatér belénk az életkedv, haladunk és bízunk abban, hogy ezúttal jobban sikerül.

A legnehezebb pont, a mélypont az 5. és a 6. pontoknál van, amikor már felismertük, hogy zuhanunk, méghozzá megállíthatatlanul.


A kivezető megoldás ezen a ponton az lenne, hogy az akut helyzetre megoldásokat találunk, méghozzá olyanokat, amelyek akkor és ott azonnal megoldást hoznak. Az első dolgunk itt még nem az, hogy a válság alap-okát szüntessük meg, azt akkor ott már/még nem tudjuk. Ezen a ponton szenvedünk, de kutyául. Először stabilizálnunk kell a helyzetünket, megkapaszkodni és erőt gyűjteni. Mindezt azért, hogy a pánikérzet lecsökkenhessen bennünk és egyáltalán képesek legyünk bármi mást is meglátni, mint a magunk baja, panasza, fájdalma, szenvedése.

Összességében a cél az lenne, hogy még mielőtt a zuhanás stádiumát elérjük vegyük észre a jeleket, a változásra felszólító tüneteket! Válságkezelés kapcsán a legfőbb dolgunk az, hogy sokkal egyszerűbb és előremutatóbb megoldásokat találjunk már az egyensúly megbomlásának idején. Mindezek kulcsa abban rejlik, hogy a komfort-zóna szélén folyamatosan növekednünk kell, tágulnunk, úgy, hogy közben folyamatosan fenntartjuk a lelki-egyensúlyunkat!

TEENDŐD:

“A válságaim erősítenek engem” című gyakorlatomat szeretném veled megosztani, melyet sikerrel alkalmazok én és klienseim is:

1. Idézz emlékezetedbe három válsághelyzetedet. Lehetőleg olyat 3-at válassz, melyek különböző életterületeket érintenek.

2. Vedd végig az egyes stádiumokat és éld át még egyszer a 3 válsághelyzetedet.

3. Elemezd ki, hogy mikor melyik ponton mit csináltál, hogyan igyekeztél nem venni tudomást a válság tüneteiről-előjeleiről, milyen volt a zuhanás állapotában lenni és milyen volt “meghalni” az élethelyzetben.

4. Ismerd fel, hogy mitől-kinek a segítségével voltál képes kimászni az adott gödörből!

5. Vond le a következtetéseket, hogy mit tanultá, miben lettél erősebb.

6. Köszönd meg a 3 válságot az életnek és önmagadnak.

7. Végül határozd el, hogy a következő válságot már csírájában kezelni fogod!

Megosztás Facebookon

“VálságStratégiák 4. Válságkezelés 1. A Válságfolyamat” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Jaj!
    Ez most, nagyon nehéz kérdéssor volt!
    Tulajdonképpen, én, soha nem voltam, egyensúlyi állapotban!
    Nem éreztem egy percig sem úgy, hogy boldog lennék, vagy valami is jó lenne az életemben!
    Fenntartani, soha nem akartam, elhagyni viszont, kilépni belőle, elmenekülni, azt mindig!
    Ez volt az egyetlen, amit válaszreakcióként alkalmazni tudtam, de ezt, azonnal akartam4
    Olyannyira, hogy más megoldásokra, nem is gondolta, még ha motoszkáltak volna bennem gondolatok, vagy mondta volna azt bárki, akár barát, akár hozzátartozó.
    Sőt, csípőből, úgymond, olvasatlanul utasítottam el az ilyen ” szövegelést ” !
    És ki innen, el innen, minél messzebbre, hogy soha vissza ne kelljen térni a magam okozta problémára!
    Hihetelen mértékű SZÉGYEN hajtott!
    És elsüllyedni akartam, a föld alának is alája, hogy még, emlékezetem se maradjon, amiért, tiszta csőd vagyok csak!
    Ugyanakkor, kívántam is volna a megújulást!
    Hogy ha újra születhetnék, ha meg nem történtté lehetne minden, új név, új külső, ami még nyomaiban sem hasonlít a régire!
    Igen, felelősségvállalá nélkül! úgy akartam tiszta lapot indítani, hogy csak eldugtam az előzőt, ami persze, még nem szűnt meg, ezáltal!
    Csak úgy tudtam elképzelni a változást, hogy nékem, nem kell érte, semmi tennem!
    Meg akartam spórolni a szembenézést, az elemzést, helyette, új közeget választottam, és nem gondoltam arra, hogy a régi batyut, számomra láthatatlanul is, viszem magammal, hiszen oly erősen akartam elrejteni, hogy szinte rámnőtt, hozzám ragadt!
    Három nagy válságom?
    Talán, az első mélypont, az iskolásidőmben, amikor annyira elmérgesedett a helyzet, hogy kezelhetetlenné vált! Űztek, kergettek, és senki nem tudta már, kézben tartani az eseményeket. És akkor, az egyik szünetben, otthagyva csapot-papot, kimásztam az iskola kerítésén, és elmentem Anyukám munkahelyére. Mondtam, bármi legyen is, de én, oda, soha többé nem megyek vissza! Majdnem intézet lett belőle.
    Rossz volt most ezt, újraélni!!!
    / Ami a halált illeti, 10-17 évesig, egyfolytában öngyilkos akartam lenni!!! /
    Megoldás kívülről jött, végül átírattak egy másik iskolába.
    Hogy milyen tanulságul szolgált?
    Nem tudok rá válaszolni. Nincs tanulsága, csak fájdalma még ma is, több, mint 40 év után.
    A Gyerekeimmel már, nem követtem el ugyanilyen hibát, kiálltam mellettük, mindenkivel szemben is.
    A másik, talán az első párkapcsolati, ami igen sok keserűséget hagyott maga után.
    Hogy voltak-e jelei?
    Igen. De nem akrtam elfogadni! Nem akartam tudomásul venni.
    Nem akartam tudni, hogy máshová megy, mert azt vontam le belőle, hogy miattam teszi, mert én nem vagyok elég jó!
    Aztán, közben, megútáltam annyira, hogy nem is akartam visszacsinálni.
    Hogy másztam ki belőle?
    Szereztem magamnak bizonyítást, hogy csúnyán, kövéren, és három gyerekkel is, kellek még valakinek! Összejöttem egy kollégámmal.
    Tanulság: ezt az egy kutyaharapást, CSAK szőrivel lehet gyógyítani!!! De azzal, tökéletesen, és végleg!
    A harmadik válság, a gazdasági.
    Koldusként éltem, tizenhárom évig.
    Amikor csak fel akartam állni, mindig rosszabb helyzetekbe jutottunk, amely, mintegy kényszerített arra, hogy visszamaradjak!
    Hogy miért? Mert igazából, valahol belülről, nekem sem volt ellenemre, csak a szavaim szerint.
    Aztán, eljött az ideje, hogy lelkileg is megértem rá, EGYSZERŰEN jutottam ki belőle!
    Úgy, hogy NEM GONDOLTAM A BAJRA!!!!
    És amint elengedtem, és nem az én akaratom volt jelen, máris lett megoldás!
    Munka!
    Megtaláltak a feladatok, egyik a másik után!
    És most, lényegesen szegényebb vagyok, mint azelőtt, de a minősége, mégis más!
    Kötve vagyok, indulnom kell, jelen kell legyek, méghozzá TELJES SZÍVVEL, és mégis, minőségileg más4 Nem érzem rabságnak, nem élem meg kínnak, és legyőzöttségnek, / amikre azelőtt, oly szívesen hivatkoztam! /, mert MAGAM AKARTAM ÍGY!!!
    Tanulság: csak akkor érhetünk el bármilyen változást, ha ÖNMAGUNKHOZ ŐSZINTÉK VAGYUNK, és HŰSÉGESEK!!!!
    Amíg valami a maga teljességében nem a mi akaratunk, akkor nem hozhat valódi változást!
    Ennyit tudtam hozzátenni.
    Szeretettel: ngyharang.

    Válasz
  2. Valóban így van. Egy ideje már az jött be, hogy túl sokáig, húztam, halasztottam a változtatásokat az életemben. Egészen addig, amíg már nagyon kínos lett a helyzet… A felsorolt állapotokon többször is végigmentem. Most keresem a megoldásokat és találtam is segítséget (7-8 pont) …Nikol tanfolyamait.

    Válasz
  3. Eszembe jutott még valami: Néha úgy gondolom, jól tettem, hogy otthagytam a tanítói pályát, mert elismerést semmilyen szintem nem kaptam, csak akadályoztatást, a másfajta módszereim miatt. Az élet engem igazolt. Most már mások is látják, hogy a régi módszerek nem alkalmasak az iskolai nevelésre. Bánom is, hogy úgy döntöttem, mert azóta nem találom a helyemet a világban. Viszont akkor a döntésemet azért is tartottam helyesnek, mert túl sok energiámat és időmet vette el az iskola, saját gyerekeimre pedig már nem jutott… sok gond származott belőle. Nem tudom eldönteni egyértelműen, hogy lett volna helyes.

    Válasz

Szólj hozzá!