Kérdés: Mi az önmegvalósítás?
Tipikusan az a kérdés, amit nem lehet pár sorban megválaszolni, mégis igyekszem egy tömör válasszal élni. Véleményem szerint:
Az önmegvalósított állapot, olyan egységállapot, ami testi-lelki-szellemi értelemben egyaránt igaz, amikor tudod ki vagy, tudod mi és ki az ami számodra fontos és azt maximálisan fel mered vállalni minden körülmények között, természetesen megfelelő erőszakmentes, énközlésen alapuló kommunikációval, másokon érdekeit is szem előtt, de nem magad előtt tartva. Az önmegvalósítás olyan önfejlesztő folyamat, melynek célja a teljesség, elégedettség-megelégedés, külső-belső harmónia, leli béke és bőség megélése minden megtapasztalható szinten. Nevezhetnénk boldogságnak is:)
Ha szeretnél többet tudni az önmegvalósításról, annak lehetséges útjairól és fogódzóiról érdemes feliratkoznod az Önmegvalósítás Útja című 10 részes ingyenes e-kurzusra:
Kérdés: Miért kell az önmegvalósításunkkal külön foglalkozni?
Önmagunk kiteljesítése elsődleges prioritás kell legyen, egyrészt mert a külvilágban bárkinek akkor vagyunk csak képesek adni /segíteni, ha mi magunk már a saját utunkat járjuk, másrészt nekünk magunknak kell a saját önmegvalósításunkkal foglalkozni – lévén másnak saját maga az elsődleges feladata (ami éppen elég tennivalót ad neki:)
Kérdés: Hányféle önmegvalósítási út létezik?
Az önkiteljesítésnek legalább annyi útja van, ahány ember – legyen férfi vagy nő az illető, ezért nincsenek adott receptek vagy térképek az egyes utakhoz. Minden ember és minden út egyedi,megismételhetetlen és különleges a maga nemében.
Vannak azonban önismereti fogódzók, ami alapján el lehet indulni és úgymond meg lehet alkotni a saját térképünket és el lehet dönteni hogyan, milyen utakon szeretnénk azt bejárni.
Kérdés: Miért kell a NŐKnek kiemelten foglalkozniuk az önmegvalósítással?
Voltaképpen mindenkinek,a kár férfi akár nő az illető, kiemelt fontosságú a saját kiteljesedése. Azonban a
a nőknek azért kell kifejezettebben foglalkozniuk a témával,
1.Mert töménytelen bűntudat, szégyenérzet és lelkiismeret furdalás van bennük, mert esetleg nem mernek önmaguk lenni és mert a társadalom alapvetően sztereotípen eleve kiosztja a szerepeket… A NŐ számára meg kell hagyni a lehetőséget – társadalmi hozzáállás és elfogadás szinten is!- hogy azt az utat/utakat járja,amely/ek őt boldoggá, teljessé teszi/k.
2. A nők számára kifejezettebben fontos az önmenedzsment készségek elsajátítása, mert általában alacsonyabb az önbizalmuk, az önértékelésük és kevéssé tanulták meg, hogy büszkék legyenek önmagukra és eredményeikre.A két nem közül a nők azok, akik még kevéssé hajlandóak önmagukat dicsérni, eladni, ezáltal az önérvényesítésük, a társadalmi megbecsültségük alacsonyabb!
Kérdés: Van-e Férfi és Női Önmegvalósítás vagy csak egyféle Önmegvalósítás van, ami minden emberre egyaránt jellemző nemtől függetlenül?
Önmegvalósítás egyféle van, az EMBERÉ. Azonban a mai magyar nők máshogy közelítik meg,mint a férfiak… mert a társadalom máshogy közelít a nőhöz… a sztereotípiákat szétrombolandó igenis fontos, hogy foglalkozzunk a nők önmegvalósításával…tehát nem annyira női típusú, azaz másféle az önmegvalósítás, hanem jellegzetesen más a nők hozzáállása, a társadalom hozzáállása a nők önmegvalósítási törekvéseihez, más a szerepfelfogása a nőknek – már csak a nőiségükből adódóan is(nőibb szerepek, tipikus női életszakaszok pl. szülés, szoptatás okán)
Kérdés: Vannak-e tipikusan női önmegvalósítási utak?
Abból kiindulva, hogy az önmegvalósítás az ember legfőbb célja nem beszélhetnénk külön női önmegvalósításról és önmegvalósítási utakról. Azonban:
1.A társadalmi hozzáállás megkülönbözteti a két nemet az élet szinte minden területén.
2. Vannak csak a nőkre jellemző megtapasztalások (pl. gyermekáldás-szülés), melyek miatt muszáj külön kezelni a két nemet bizonyos kérdésekben. Ennek okán vannak olyan önmegvalósítási utak, amelyek- biológiai okokból kifolyólag:) – CSAK a NŐKnek adatnak meg.
Összességében azonban először az ember önmegvalósításáról kell beszélni és ezzel párhuzamosan meg kell nézni a nemre vonatkozó egyediségeket is.
Ha mindenképpen általánosítanom kell, akkor elmondható, hogy egy nőt gyakrabban tesz vagy tenne boldoggá a család és gyermekvállalás, a másokról való gondoskodás, a tanítás, az önkifejezés bármely ága – írás, festés, zene … művészetek, és többnyire csak ez után jönne az általános értelemben vett karrierépítés (alkalmazotti előrejutás vagy vállalkozásépítés) stb. De nem szeretem az általánosítást ezen a téren sem, ezért azt mondanám, hogy a felsoroltak mindegyike és azok kombinációja is egyaránt boldoggá, kiteljesedetté tehet egy nőt.
A fontos az, hogy minden ember tisztába kerüljön azzal, hogy mit is szeretne és miképpen szeretné élni az életét boldogan, kiegyensúlyozottan, önbizalma teljében, sikeresen AZ ÉLET BÁRMELY TERÜLETÉN!
Kérdés: Miért foglalkozol külön a nőkkel és a női önmegvalósítással, nem gondolod, hogy a férfiaknak is szüksége lenne erre?
Emberekkel foglalkozom elsősorban és nőkkel leggyakrabban:). A fentieken túl, leginkább azért, mert eddigi tanár-tréner-terapeuta munkám során az ő gondjaikat és nehézségeiket ismertem meg… plusz, mivel én is nő vagyok hitelesebb tudok lenni természetszerűleg, mintha nőként a férfiak önmegvalósításáról írnék – másodtapasztalatok alapján… lehetne, mert van ott is bőven téma, elfojtás-szorongás-fel nem vállalás és megfelelési kényszer vagy éppen bizonyítási vágy… egyszerűen csak kevésbé hitelesen tudnám felvállalni.
Kérdés: Az önmegvalósítás fogalma mennyire fedi a karrier szót?
Az attól függ, hogy a karrier szót hogyan definiáljuk. A közvélemény hajlamos önmegvalósításnak értelmezni a karriert, de valójában az önmegvalósítás ennél sokkal komplexebb, tágabb és magasabb szintű fogalom. Ezért is szeretem a kiteljesedés szót, jobban átadja a valódi jelentéstartalmat. Az én értelmezésem szerint az önmegvalósítás egyik és korunk társadalmában legjellemzőbben járt útja a karrier – mint a munkavégzésen keresztül való önkiteljesítés, de véletlenül sem azonosítható csak a karrierrel.
Kérdés: Az önmegvalósítást vajon hogyan fogadja a környezet (irigység, elfogadás, férfi-női szerepek kétes léte).
Kérdés,hogy a nőnek milyen az önmenedzsment képessége, a kommunikációja és ön és társismerete… ha számára természetes prioritás az önmegvalósítás, akkor minden tettét áthatja és őt így fogják elfogadni, elismerni, ismerni….
Persze, ha kapcsolat közben változik a nő hozzáállása és az elnyomott-megalázkodó szerepből egyre többet vált ki valaki, akkor rengeteg konfliktusra kell számítson…de ez a harc jó értelembe vett küzdelem önmagadért. Egyszerűen meg kell vívni… de először magaddal. Ha te már rendben vagy magaddal, akkor ezt a külvilág elfogadja, nem is jut eszébe, hogy te más is lehetnél!!!
Akinek meg ugye nem tetszik a (számára) új arcod, oldalad…. akkor annak a kapcsolatnak már régen befellegzett… mert az illető az általa kialakított képpel élt együtt, vagy a képbe szeretett bele… kérdés lehet, hogy a kép kialakításában te is részt vettél, mert hagytad, hogy kialakuljon egy hamis kép…. de ez véletlenül se kényszerítsen arra, hogy rád kövüljön a maszk…
Ha valaki rád akarja erőltetni saját elvárásait, akkor megvan a a szabad választásod,hogy ezt elfogadod és teljesíted az elvárásait, vagy sem…. neki is meg lesz a szabad választása, hogy elfogadja az igaz énedet vagy továbbáll… és ha magától nem teszi, lehet, hogy neked kell megtenned és elvágnod vele a szálakat…
***
Ha van véleményed és/vagy kérdésed a témában, várom szeretettel alább a hozzászólások között!