ÉnErők Napi Személyiség Integrációs Tréning Állításai

ÉnErők Napi Személyiség Integrációs Tréning Állításai

Március 21-én az ÉnErők összegyűjtése kapcsán Személyiség Integrációs Tréninget tartottunk, és 5 egyéni élet információs terében állítottunk a következő témákban:

1. “Képtelenség érzet és toporgás helyett cselekvő erőt szeretnék”

Első állítónk képtelenség érzetét, az egy helyben toporgást nevezte meg problémaként és helyette a cselekvő erejét vágyta visszahívni. Az állításban a SzInT eszköztárából a jelenben végzett pszichodramatikus előkép után a családfelállítás módszerével tártuk fel a generációs hátteret. Harmadik-negyedik generációban dolgoztunk, ahol a dédszülők egymás után lettek öngyilkosok, 6 évesen magára hagyva gyermeküket. A dédanya megvakulástól való félelmében, a kiszolgáltatott helyzetet “elkerülve” ön-kezűleg vetett véget életének. Döntését egyedül hozta meg, nem bízott férjében és annak támogató erejében. A férj boldogtalanságában ment utána és sajnos egyikük sem gondolt arra, mi lesz gyermekükkel.

A gyermek különböző családtagok között tengődve, más-más családoknál, gyökértelenül és szeretet-hiányban nőtt fel, örökké keresve a helyét a világban. A szülei öngyilkossága miatt megbélyegzett fiúnak a szégyen mellett saját bűntudatával is meg kellett birkóznia. Az anya menekülése, a sors kihívásaival szembeni képtelenség, erőtlenség érzet blokkolta az állító nagypapájának energiáját és onnantól a leszármazottakat végig.

A szégyen, a bűntudat és a képtelenség érzet mellett a generációs láncon felerősödött a tehetetlen harag, mely nem találva más kiutat az állítóban önmarcangolást, elfojtott dühöt és a másokban való megbízás hiányát is magával hozta. A dédszülők visszaéltek cselekvő erejükkel és azt nem konstruktív módon használták fel saját és családjuk érdekében. A cselekvő erő innentől megtagadtatott, rosszat hoz magával és küszködést, erőlködést eredményez a generációkban. Az állításban elhangzott egyik tanítás, hogy az erő nem jó és nem rossz; bármely célra mozgósítható, elérhető. Érdekes momentum volt a dédanya keze, mellyel saját életét elvette. Az állító a kezeiben óriási feszültséget, haragot érzett, melyeket elfojtva a simogatást nyújtó kezeket is megtagadta. A dédanya megáldotta az állító kezeit, aki felsóhajtva vette vissza szeretet kifejező képességét az érintés által.

2. Egzisztenciális biztonságot akarok!

Állítónk konkrétan definiálta célját, mely szerint egzisztenciális biztonságot szeretne teremteni. E helyett 3-4 évente állást vált, mielőtt komolyabban beindulnának dolgai, azokban változás áll be. Már az állítás elején látszott, hogy az egzisztenciális biztonság és a cselekvő erő, melyet állítónk hozzá szükségesnek és hiányzónak érzett, messze elkerülték egymást. Ami ennél szembetűnőbb volt, hogy a volt férjhez kapcsolódott, aki gyenge, tehetetlen, a helyzeteket és kihívásokat nehezen kezelő férfi volt. Nyilvánvalóan a férfi erő blokkolódott a családban, mely a generációs háttérben (apai nagyapa) is kirajzolódott.

Oldást az előző párkapcsolatban és az ott megszületett, majd fél évesen szívbetegségben meghalt gyermekkel végeztünk. A gyermek ajándéka, hogy megtanította az édesanyát újra érezni, szívét megnyitni és akkor is nyitva tartani, amikor egy anya számára a legnagyobb fájdalom következik be. Az apa a gyermekkel nem tudott kapcsolódni sem születése előtt, sem utána; a betegsége és a halála nem érintette meg. Legalábbis olyannyira elzárta már magától az érzelmek megélését, a kötődés képességét, hogy “érintetlen”, közömbös maradt a történtek kapcsán. Teljességgel lekapcsolódott és erőtlen, férfi erejében blokkolt mintázatot mutatott, melyet az állító generációs hátterében szintén feltárunk, ezért a férfi vérvonal és különösen a férfi minőséghez tartozó cselekvő erő blokkjának oldása még további állítást, oldást kíván.

A mi dolgunk most az elhunyt gyermek elengedése, az üzenetének és ajándékának átvétele volt elsősorban; az apa bevonása és a szülők szövetségének helyreállítása volt másodsorban. E mellett fontos szerepet kapott, hogy a nőnek nem kell mentegetnie, kimentenie a férfit, (vagy senkit!), aki elmulasztja személyes felelősségét felvállalni. A férj-apa felelőssége visszaadatott, az állítónk számára a saját erejébe való megállást erősítettük. Az állítás célját tekintve, az egzisztenciális biztonság, mely a férfias cselekvőerőhöz kapcsolódik, blokkja pedig a férfi minőség (belsőleg és külsőleg megtapasztalt volta egyaránt) blokkoltsága.

Az egzisztenciális biztonságot állítónk úgy tudta magához venni, hogy férfi típusú cselekvő erejébe visszatért, a személyes felelősséget önmagáért vállalta csupán, megerősítette határait és erejét. Az állításban külön szép momentum volt a felállított szív jelenléte, összetartó és melegséget adó ereje, melyet állítónk és női vérvonalának tagjai szeretettel fogadtak, s melyhez a férfi vonal tagjai nem tudtak kapcsolódni; s melyre a szívbetegségben elhunyt gyermek rámutatott az egész család számára.

Az állító visszajelzéséből:

“…azt gondoltam, az ősöknél keresendő majd az ok, de jelen életbeli történésen dolgoztunk. Ez kicsit meglepett, de a reakcióim még inkább.Olyan mélyre eltemettem már életemnek ezt a részét, és azt gondoltam , hogy fel is dolgoztam. Ám az a  mélyről jövő fájdalom, és a vele együtt érkező érzések, gondolatok, felismerések ráébresztettek, hogy bizony itt van még mit tenni. Nagyon jó érzés volt a SZÍV jelenléte, és hogy ” beszélhettem ” a kisfiammal. Megértettem, hogy akkor  és ott  vele együtt én eltemettem a szívemet is, hogy ne érjen több fájdalom. De így a boldog, szép érzéseket is teljességgel kizártam az életemből.Éreztem én, hogy ” hibernálva ” van a szívem, csak nem tudtam az okát. Nagyon szép érzés volt beemelni őt a szívembe, és kimondani, hogy MINDIG  HELYE  LESZ  OTT,  ÉS  HOGY  HA  JÖN IS  MÉG  UTÁNA  SZÜLETŐ  GYERMEKEM, MINDIG  Ő  LESZ  AZ  ELSŐ. Mert pontosan azt éreztem mindig is, hogy hűtlen lennék az emlékéhez, és megtagadnám őt azzal , ha újra gyermeket vállalnék. Megértettem, hogy ez nem így van, és most  SOKKAL  JOBB  ÉRZÉS  ÍGY  LÉTEZNI.  🙂 Megértettem azt is, hogy azért nem vállaltam eddig újra gyermeket, mert kínosan ügyeltem arra, hogy a lehetőségét is elkerüljem annak, hogy mindez még egyszer megismétlődjön . A volt férjemnek lett volna még mit a ” fejére olvasnom “, de a vele kapcsolatos emlékeimet és érzéseimet is olyan nagyon mélyre süllyesztettem már, ( mert nagyon örültem, hogy a válás óta nem láttam , és nem tudok róla semmit); az állítást követő napokban még sok emlék, érzés feljött.  Abban, hogy jól megmondjam neki a magamét, hogy igazán harciasan  vagy dühösen lépjek fel vele szemben, a nagyfokú jólneveltségem és az elfojtásaim gátoltak. Jó volt, hogy velem sikítottak a többiek, mert – bármennyire is indokolt volt – ,egyedül nem ment volna. Nagyon nehéz volt kimondanom, hogy  AZ  ÉLETET  VÁLASZTOM, de örülök, hogy megtettem, és megértettem azt is, hogy miért nem ment hosszú évek óta a célállítás, miért nem tudtam soha magam mellett kiállni, miért hunyt ki bennem a  szenvedély, és a lelkesedés,miért adtam fel bármit olyan könnyen, és miért nem is akartam már semmit sem igazán. Hiszen hogy is akarhatna bármit valaki, aki élni sem akar? Nem igazán tudom kifejezni azt, hogy milyen sokat kaptam ebben az állításban. Köszönöm! :-)”

3. “Mindig máshol akarok lenni, mint ahol vagyok éppen…és egyébként is olyan, mintha csak moziznám a saját életem”

Harmadik állítónk arról számolt be, hogy úgy érzi magát, mintha kívülről nézné saját életét, abban csak megfigyelő lenne, főszereplő helyett. A belső megélésre vágyik és arra, hogy ott, ahol éppen van ott szívesen legyen, a nélkül, hogy onnan elvágyakozna. Az állítás jó egyharmadában a pszichodramatikus körképek vették át a főszerepet; valóban úgy éreztük mintha mi magunk is egy moziban lennénk jelen az állítónkkal  – az életéből és generációs hátteréből úgy bukkantak fel az epizódok, párkapcsolati események. Volt hogy egyszerre 4 párkapcsolatot vehettünk szemügyre. Ráláthattunk az állító hátterében lévő férfi és női mintázatokra, párkapcsolati mintákra.

Oldást egy konkrét esetben kellett végezzünk, méghozzá a dédszülőknél, akik két elvetélt gyermek után adtak életet az állító nagyapjának. Az ilyen előzmények után, annak terheivel várt fiút bár megpróbálták szeretni, voltaképpen a múlt fájdalmaiban ragadva ez nem sikerülhetett a dédszülőknek. A két gyermeket elgyászolva, nekik helyet adva a harmadikként született nagyapa is a helyére kerülhetett, és mindhárom testvér megkaphatta az őt megillető figyelmet, szeretetet és helyet. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a dédszülők, és különösen a dédanya már kötődni nem tudó, a múltban ragadt, de oda valósággal már vissza menni nem tudó, csak oda visszavágyó mintázata hogyan jött át generációkon az állítónkig. A jelenből elvágyó, mindig máshol lenni akaró dédanya sorsmintáját ismételte ezidáig állítónk.

Figyelemre méltó momentum, hogy állítónk rövidlátó, melynek pszichoszomatikus üzenet pont az, hogy mindenhová néz, csak oda nem ami éppenséggel az orra előtt van. Ezért aztán nem is veheti észre az ott jelenlévő ajándékokat, lehetőségeket. Amikor azokra rátalál, azokból is kivágyik, elvágyik, ilyen módon örök bizonytalanságban élve életét. S voltaképpen mindezek mögött a dédszülők el nem gyászolt két gyermeke állt.

4.  Mi áll a depresszióm mögött?

Állítónk családját felállítva azonnal szembetűnik egy hiányzó családtag, akinek kilétét az állító véletlenül éppen jókor közli: a mostohaanya, aki három fiút nevelt. Egy nő, aki három fiút vállalt át új férjével, miközben a férfi Amerikába megy szerencsét próbálni. Kudarccal hazatérve a férfi szégyelli magát és bűntudat gyötri, amiért magára hagyta második feleségét a fiaival. Fontos az állítás szempontjából a mostohaanya helyének megadása, a fiúkért hozott áldozatainak megbecsülése.

Ugyanakkor a depresszió mögött nem ő áll, hanem az édesanya, aki nem akart házasságában, három gyermeknek ad életet, majd a legkisebb (állítónk édesapja)3 éves korában vesebetegségben meghal. A nő és a férfi már kezdetben sem akarják, mégis hagyják a házasságuk létrejöttét. A házasságban nem találnak “egymásra”, helyette az elhidegülés, kötődés és intimitás nélküli hideg hétköznapok jellemzik együtt töltött éveiket. Ebben a kapcsolati viszonyulásban fogan három gyermek, melyek egyike sem különösképpen akart, inkább “ha már így alakult, akkor jöjjenek” hozzáállással elfogadott. Az anya nem tud kapcsolódni gyermekeihez, tehetetlen és erőtlen a kapcsolatában, s végül feladja és a halálba menekül.

A legkisebb fiút nagyon megviseli édesanyja halála, a harag iránta lassan oldódott az állítás alatt. Mikor az édesanya elbúcsúzik és átadja a mostohaanyának gyermekét, a fiú kiegyezik sorsával és elfogadja azt. A férj, azaz az állító nagyapja, szintén tehetetlen és erőtlen a kapcsolatában és az életében is, kötődni a fiaihoz nem tud. Csak úgy vannak az életükben, egymás mellett tengetve életüket. Amerikát megjárva, a szégyent és bűntudatot feloldva kezd el először valójában kapcsolódni az apa a fiához és második feleségéhez. Vére látja őket és azok is látják, érzik a jelenlétét.  Szép momentum az állítás végén, amikor a rendezett család, melyben mindenki elfoglalhatta méltó helyét, átadja áldását állítónknak, aki így a depresszióját transzformált erővé tudja alakítani.

5. “Mintha egy hatalmas szakadék tátongna előttem, nem merek az életemben továbblépni”

Állítónk úgy érzi gyakran toporog, bár tudja, hogy mi lenne a következő lépés, azt még sem meri megtenni. A cselekvő erejét nem tudja céljainak megvalósításához felhasználni, egyfajta félelem keríti hatalmába amikor választania kell. Az állításban egy nagyapát találunk, aki az ikrét veszítette el. Kiderül, hogy az állító apja is elvesztette ikertestvérét, és az állítónak magának is volt magzati korban elhalt ikertestvére.

Az ikertestvérektől való elbúcsúzás, az ő helyük megadása a családban alapvető fontosságú az állításban, de érezhető, hogy nem ért még véget – van valami, ami még nem fedte fel magát. Ekkor az állító kimondja, hogy sajnálom, hogy cserben hagytalak és ezzel átkerülünk egy másik térbe és időbe. Egy előző életben járunk, ahol az ismét ikreknek születő testvérlányok 23 évesek. Egy természeti katasztrófa áldozata lesz az állítónk akkori testvére. Az áradás során átszakadt gát maga alá temeti a nővért, akit az állító talán megmenthetett volna. Idejében érzékeli a gátszakadást, de nem siet testvére segítségére, mert saját gyermekeit kell megmentenie. Miközben látja a lezuhanó sziklákat, fadarabokat, ahogy maguk alá temetik nővérét legszívesebben odarohanna és kiszabadítaná testvérét. Ezt mégsem tudja megtenni, hiszen akkor saját gyermeki és talán saját maga is ottmaradna. Így hol nővérére hol gyermekeire pillantva kényszerű döntést hoz, két rossz közül kell választania. A nővérek és a gyermekek megmentése egyszerre lehetetlen. S neki a gyermekeit kell választania, hiszen benne az anyaság erősebb kötelesség. A nővér neheztel rá és nem születik közöttük megbékélés, majd ebben az életben az állítónknak újra át kell élnie testvérének elvesztését, ismét a tehetetlenségben és ismét önmagát okolva. Az akkori életben született megbocsátás, megbékélés, ebbe az életbe is elhozza a feloldódást, a rejtett teher és bűntudat alóli felszabadulást és a választás képességének erejét, bizonyosságát.

***

Következő SzInT április 18-án az Egészség-Betegség témakörben lesz!

Április 18 szerda, 9:30-16:00 EGÉSZség-Betegség

“A betegség nem csupán szenvedés,  hanem a test erőkifejtése az egészségért!”

Különleges tematikája lesz ennek a tréningnek: betegségeket, megbetegedett szerveket állítunk majd fel, hogy rálássunk azok kialakulásának okára, generációról-generációra átörökített blokkrendszerére, oki hátterére. Krónikus vagy visszatérő betegségeket éppúgy lehet hozni, mint testkép-énkép-ideális testsúlyhoz fűződő problémákat (testsúly problémák), táplálkozási zavarok (bulímia, anorexia, elhízás, IBS, glutén érzékenység, táplálék allergiák, stb.), az egyes szervek betegségeit, szervrendszerek funkcionális működészavarait (pl. bőrbetegségek, emésztőrendszer, kiválasztórendszer, szív-keringési rendszer, idegrendszer, stb.)

Ha a Te életedben vannak visszatérő betegségek, balesetek, vagy a generációs hátteredben tudsz ilyenről, főleg fatális betegségekről (pl. rák) mindenképpen érdemes oldanod a mintázatokat!

Elegendő résztvevő esetén a belső szervrendszeredet felállítását is kérheted, hogy helyzetképet kapj arról mi történik ott belül, mi van kialakulóban.

Ha szeretnél jönni, kérlek töltsd ki az alábbi jelentkezési űrlapot, az állítói helyek, a támogatott résztvevői helyek kapcsán mindenképpen jó, ha foglalod helyedet!

Ajánlás: Mielőtt az első állításodat kérnéd, legyél legalább egyszer résztvevő-segítője a tréningnek. Ezt akkor is így javaslom, ha voltál már családállításon máshol, voltál már kineziológusnál, voltál már dráma csoportokban. A SzInT  egy komplex személyiség integrációs fejlesztő rendszer, mely nem csak ezen három módszer ötvözete, tartalmaz még más kiegészítő személyiség fejlesztő módszerelemeket is. Az alapmódszerek ismerete külön-külön előny, ugyanakkor sem nem feltétel, sem nem elegendő önmagában. Az állításhoz a SzInT tréning módszerét ajánlott működés közben megismerni, így várható, hogy érteni is fogod mi történik a tréningnapon benned, a társakban és az állítókban. A SzInT állítói helyeket először mindig a SzInTen már részt vettek kapják meg előfoglalási felajánlásban, így gyakori, hogy egy kiírt időponthoz már eleve nincs állítói hely. A legnagyobb módszerhatékonyság miatt, fontold meg ezen szavakat a Te esetedben is és próbáld ki a részvételt ezen a különleges módszeregyüttesű tréningen.

Jelentkezés:

A SzInT alkalmakra való jelentkezéshez, kérlek töltsd ki az alábbi mezőket:

Keresztnév:*
Vezeték Név::*
E-mail cím:*
Telefonszám (szervezéshez)::
Számlacím (cégnév és cím):*
Postacím (ahová a számlát küldhetjük):*
Mit szeretnél? 1. állítás (15eFt) 2. résztvevőként szeretnél jönni (8eFt) *
Melyik időpontban jönnél?:

 
Mi történik miután jelentkeztél?
Kapsz a megadott e-mail címedre egy visszaigazolást. Ha ez nem történik meg, akkor valami hiba történt, kérlek jelentkezz még egyszer vagy írj az npozsgai@noionmegvalositas.weblapmentor.hu címre!

Megosztás Facebookon

Szólj hozzá!