Március 27-i Személyiség Integrációs Tréningünk

A tegnapi Személyiség Integrációs tréning témája az énkép blokkok oldása volt. Ennek kapcsán sikerült igazán – és szó szerint:) – mélyre ásnunk az egyes állítások kapcsán. Dolgoztunk a családtörténetek gyógyításán, a generációs örökségek és a családrendszerek összerendezésén és ismét volt inkarnációs múltban gyökerező,  jelenben megnyilvánuló családi kapcsolatrendszert gyógyító esetünk.

A SzInT-állítások tanulságaiból válogattam:

A családunk szeretete megtart téged az életben!

“Édesanyám testvérei sorra halnak meg rákban, és nem akarom, hogy az édesanyám legyen a következő”

A rákos megbetegedések mögött igen gyakran állnak generációkon átívelő családi titkok, szégyenfoltok. Az állított esetben kiderült, hogy egy anya 5 gyermeke közül az elsőszülött a házasság előtti kapcsolatból származik. Az akkori férfi magára hagyta az anyát a megfogant gyermekkel és a későbbi gyermekek apja vette feleségül. Az első szülött lány megbetegedett és 2 éves korától mozgássérültként élte életét. A második szülött lány meghalt rákban, a harmadik szülött még él, de élet-halál választása között imbolyog. A harmadik szülött lány az állító édesanyja, az állítás szerint hordozója a hajdani titok-információjának, képviselője az eltitkolt első szerelemnek és gyümölcsének, még nem betegedett meg és a minta oldásával várhatóan képes lesz az életet választani. A titok feltárása, a biológiai apa személyének felfedése és az első leány testvérek közé emelése is része volt az oldási folyamatnak.

Az állító életében a minta közvetve jelent meg, azaz az önszabotázs szintjén, mely a fizikai betegség előképeként a psziché szintjén végezte a romboló, korlátozó munkáját. Az egyik legfontosabb üzenet a múltból, hogy amíg nincs meg mindenkinek a méltó helye a családban, addig a többiek sem élhetik a saját életüket.

Ikerhalálok háromszoros ismétlődése a családtörténetben

Elengedlek és az életet választom!

Az állító a negatív énképe, gyenge önbizalma és általában vett önmagáért kiállni nem tudása miatt kérte az állítást. A családrendszerből azonnal feltűnt az anya múltba vesző tekintete és a történet kibogozása után egyértelművé vált a saját elveszített ikre utáni vágyakozása, bánata és egyben önbüntetése. Úgy érezte, hogy megmenthette volna a testvérét. A trauma oly erős volt, hogy alapjaiban határozta meg az életét. Ilyenkor sokszor a megmaradt ikertestvér, bár fizikailag él, lelkileg a meghalt testvér után vágyakozik és nem engedi meg magának az élet elfogadását, az élet örömeinek megélését. Egyfajta önbüntető életmódot folytat. Ez esetben a feldolgozatlanság és a trauma ereje miatt egy olyan párt választott az anya, akinek magának is elhalt ikerpárja volt magzati korában. A kettejük házasságában fogant ikergyermekek közül is elment az egyikük. Az anya képviselőjének elmondásából és megéléseiből egyértelmű volt, hogy olyannyira el volt merülve a saját feldolgozatlan bánatában, veszteségében és ezáltal a múltban, hogy nem volt szabad kapacitása igazán odafigyelni és szeretni a megmaradt, élő gyermekét – az állítót. Az önbüntetési mintázat megismétlődött harmadszorra is, a “nekem sem jár az élet” és az “akkor én sem élhetek” önpusztító és önsorsrontó mechanizmusa elindult, egyenlőre a pszichés szinten szorongást, negatív énképet, párkapcsolati kudarcokat és félelmet szült a gyermekvállalástól. A minták feloldásával, az elhalt ikrek elengedésével, meggyászolásával az élet választásán volt a hangsúly az oldási munka további lépéseiben.

A hisztis, lázadó lány, aki aztán ugyanúgy beletör(őd)ik a sor(sá)ba

Az első lépések - végre a saját utamon, önmagamként!

Az állító gyenge önbizalomról, a magabiztosság hiánya és a megvalósító képességének hiánya kapcsán, egyfajta erőtlenség érzet kapcsán kéri az állítást. A felállított családtörténetben anyai ágon pedáns, decens nagyszülőket találunk, akik minden tekintetben megfelelnek a kor társadalmi és a hozott családi elvárásrendszerüknek. Érzelem és főleg szeretet kifejezési mintáik hiányosak, merev-a külső szabályokkal szemben elfogadó “kirakat” életet élnek. A leányuk – az állító anyja – lázadó természetű, a szeretetlenség és a rideg, kérlelhetetlen szabályok betartásának kényszere miatt szabadjára engedi a szülőkkel szembeni dühét, de mivel abban változás nem következik be útjára indul azzal a felkiáltással, hogy “majd én megmutatom, hogy lehet másként is”. A keresések sorra kudarcot vallanak és végül maga is ugyanúgy “elfogadja azt a férfit, aki ajánlkozik” – ugyanúgy mint az édesanyja tett annak idején. Ugyanazon mintákat kezdi élni, melyek ellen úgy tiltakozott. A házassága boldogtalan, de változtatásra – lépésre nem szánja el magát. Az oldási folyamatban a szülőket kioktató, a rájuk neheztelő gyermeket a szülők szeretetükbe fogadják ismét, a lány végre ki tudja fejezni, hogy a szeretet hiányzott neki és ezt kifejezve, kérve a szülők belátják mi okozta gyermekükben az olthatatlan lázadást, dühöt. A külső és belső lázadást követő belenyugvást, újra felválthatja az élet tüze, de most már a gyógyult családi mintákkal a háttérben az anya maga is képessé válhat megadni saját gyermeke -az állító – számára a szeretetet, bizalmat és elfogadást. Mindezek pedig alapját képezik a pozitív énképnek, tehát az állító saját gyermekkorának mintázatában állítja helyre a korábban meg nem kapott szeretet, bizalom és elfogadás mintázatokat. Az oldás talán két legerőteljesebb tanítása:

1. ha megtagadod a szüleid mintáit, és pont az ellenkezőjét teszed, végül akkor is követni fogod azokat – mivel ez van belédkódolva lázadhatsz ellene, végül ugyanúgy megcselekszed az elítélt szülői mintákat. (de a minták szerencsére oldhatók, amihez az első lépés, hogy felismerjük őket és elfogadjuk, hogy ezt kaptuk örökségül, tehát meg kell vele és a szüleinkkel békülnünk először)

2. ha mi megtagadjuk az őseinket vagy ők megtagadnak bennünket a generációs erő átadása megszakad, a családból fakadó óriási erő áramlása elapad és  a leszármazottak erőtlenné, esetlenné, “önmagukat nem érzővé”, a helyüket nem találóvá, kitaszítottá válnak.

Mindezek miatt az oldás fontos része volt – most is – a családi megbékülés, kiengesztelődés és ezáltal a családból fakadó erő átadása a későbbi generációknak.

“A kirekesztett, helyét kereső lány”

A mások halálát okoztam terhe oldódik

Az állító nem találja az életében a helyét, úgy érzi, hogy a szülei soha nem foglalkoztak vele, nem szerették őt.  Már az első szeretkezésben megfogant, és bár egyik fél sem akarta a gyermeket, mégis megtartották. Az állító szerint az anya bizonyítási vágyból, hogy betegsége és az orvosok ellenjavallata ellenére ő erre is képes, az apa az alkohol által erősítve mondott igent. Mindkét szülő második kapcsolatot választott a válás után, de egyikük sem (volt) boldog benne.

Az oldási folyamatot a szülőkkel való érzelem-feltárással kezdtük, melyben a gyermeket ért sérelmek és ki nem mondott, meg nem értett vágyak kimondásra kerülhettek. A mélyen fekvő okok feltáró munkája csak ez után következett, mely során hármójuk egy  korábbi életbeli kapcsolódásának történetét tártuk fel. Az előző életben a mostani gyermek visszaélve vallási hatalmával, több felnőtt és az akkori gyermek halálát okozta. Pontosabban úgy “segítette a gyerekeket a másvilágba”, hogy az nem egyezett a gyermekek (mostani szülők) akaratával és szabad választásával. Ők azóta is a saját erejük visszaszerzésnek, az önmagukért való kiállás útját járják. Jelen életében az anya, gyenge és erőtlen, határozatlan, az apa az alkohol függésében él. Fontos tanítás volt, hogy bár az előző élet és a mostani élet történései lelki szinten kiegyenlítődést mutatnak, ettől még a gyermek a mostani életében tovább sérült és az élete összerendezése, valódi önmagának megéléséhez a belső gyermekét kell meggyógyítania, hiszen nem kapta meg az oly fontos szülői elfogadást, szeretetet, támogatást és figyelmet. A szűk és a tágabb családban is kirekesztve érezve élte eddigi éveit. A kirekesztés lelki szinten sokszor adódik előző életben elkövetett vagy jelen életben elkövetett valós vagy vélt vétkek miatti önbüntetésből. A mélyen elásott, az évszázadok által eltemetett, a múlt homályába vesző okokat és történéseket feltárva lehetőség nyílik valódi megértésre, a történet szereplői számára megnyugvást és kiengesztelődést találva.

A pap és a leány szégyene – a családi titkok bénító hatása

A csládból fakadó erő végre akadálytalanul áramlik

A női vérvonalat elemezve találtunk rá egy az egész generáció reakciós mintáit meghatározó szégyenfoltra, mely titokként ott lebegett a család felett négy generáción keresztül. A szégyen mintázata átörökítődött, de csak azokat a házasságokat kezdte ki, amelyek nem szerelmi alapokon nyugvó, összetartó párkapcsolaton alapultak. A dédmamánál találtuk meg a családi titok keletkezési helyét. A helybéli pap és a leány között a pap kezdeményezésére és a lány akarata ellenére szexuális kapcsolat volt. Mely után  a pap kihasználva a vallási hatalmát és leány hitét felerősítve a bűnét, a közös titkuk megtartására, rejtegetésére késztette a dédmamát. A később házasságban született összesen 9 gyermek közül kettő fogyatékkal született és “mint az Isten büntetéseit” a dédmama szégyellve a világ előtt, a pajtában tartva nevelte fel. A többi gyerek és a férj is tudott a testvérektől.  Egyetlen gyermek állt csupán ellen és mert szembenézni az anya tetteivel, kiállva a két rejtegetett testvér mellett. A gyermeket az anya internátusba adta, azaz eltávolította. A családi mintázat kialakult: “a problémás elemeket eltávolítják a családból”, nem érdemes ellenszegülni. A jellemző félelem alapú reakciós minta a gyerekek között az volt, hogy csak nehogy betegek legyenek, különbözzenek vagy gondot okozzanak, mert akkor ők is kikerülnek a pajtába. A másság, az ellenszegülés és ilyen módon a saját egyéniség felvállalása is gátlás alá került a családban. A bizonytalanság és a kitaszítottságtól való félelem ott lebegett a generációk felett. A védekezési minta jellemzően a “normának megfelelő” családtagok összetartása és az eltérőek kizárása volt. Mindenki igyekezett megfelelni, beilleszkedni és önmagát nem felvállalva elvárásalapú életet élni. Az állító anyja képviselte a dédmamát, emlékeztetve ezzel a családot a rejtegetett szégyenfoltra, az állító pedig az elgyengült, ellenszegülni nem merő és bizonytalanságban élő gyerekeket.

A legnagyobb tanítása a történetnek a családi titok maga, hiszen azzal, hogy valamit eltitkolunk, az attól még létezik. Az első generáció még tudja, hiszen ő élte meg. A második generáció már nem tudhatja, előtte rejtették el, de még látja-érzékeli, hogy valami nincs rendben. A harmadik generáció már csak a valami nincs rendben bizonytalanságát, az adott ügyre való érzékenységet érzékeli és megörökli az adott reakciós mintázatot, bizonytalanságot, önfelvállalás iránti gyávaságát. Mindez egy ősrégi történet miatt, ami nem volt a helyén kezelve.

Az életet választom!

A napnak rengeteg üzenete és tanulsága volt még ezeken túl is. Talán az egyik legnagyobb, melyet minden történeten keresztül megdolgoztunk és oldottunk pont az élet választása. Azaz az, hogy merem megélni az élet örömeit, merek saját magam lenni és a saját utamon elindulni, a saját céljaimért küzdeni, azokat elérni. Ehhez meggyógyítom a család-és élettörténetemet, ez által pedig felszabadítom az élettapasztalataimból és a családomból, azaz a múltamból fakadó erőt. A múlt eképpen nem gátolja, hanem segíteni fogja az általam választott jövő megélését!

***

Bővebben a módszerről itt találsz leírást, véleményeket, esettanulmányokat:

Személyiség Integrációs Tréning – avagy a múlt hogyan építheti a jövődet, a helyett, hogy visszafogna>>>

A következő SzInT április 17-én lesz, amikor a karrier, valódi hivatás és pénz blokkokra koncentrálunk! Ha nem találod a helyed, nem tudod mit kellene csinálnod, nem tudod megvalósítani magad a munkádban, nem fizetik meg a munkádat vagy nincs elegendő bevételed nézd meg, hogy  mi állít meg a háttérben!

Karrier és Pénz blokkok április 17-én a SzInT-en>>>

About Nikoletta

Pozsgai Nikoletta Katalin, női önmegvalósítás specialista. Karrier-és életvezetési tanácsadóként, kineziológusként segítem elsősorban azokat a nőket, akik számára fontos a személyes önkiteljesedésük, a női értékek és a női lét csodáinak tudatosítása. Hivatásom célja, hogy a nők saját, generációs és kollektív mintázataik fájdalmait átalakítsák, a hitükbe és a szív bölcsességébe visszatérve a nőiségük virágát kibontva harmóniát hozhassanak a világba.